A neoncső balladája; Elemes kirakós vers; Kutyavers

A neoncső balladája

Ül a lámpában
A neon,
De halálsápadt,
Aranyom!

Hunyorog vaksin,
Pityereg,
Dara-fényt könnyez,
Hideget.

Kihunyón percen
Savasat,
Csak a lelkem lesz
Havasabb.

Kicserélik majd
A szegényt,
Heverészik más
Szemetén.

Csoda volt karcsú
Dereka!
Tejüveg, habzó
Barika!

A remény voltunk,
Te meg én,
Zokogok poklok
Fenekén!

A szobám szurtos
Plafonán
Vadiúj cső ég
Fapofán.

Elemes kirakós vers

A felhő az eső háza,
Kihajol az ablakába,
Aztán szilánkokra hullva
Lenn terem a földön újra.

A macska a veréb háza,
Beköltözik vacsorára,
Macska hasát veréb lakja,
Csipog, mint egy gumimacska.

A huzat a paplan háza,
Elfér benne ülve, állva,
Reggel ablakban a paplan,
Jót alszik a nagy huzatban.

A felhő a szél kutyája,
Botért küldi, visszavárja,
Lefürdeti nagy esőben,
Felragyog a felhő szőre.

A gyümölcs a fa kutyája,
Megköti rövid pórázra,
Nő a gyümölcs, leszakadva
Bokrok közé beszaladna.

Kutyavers

Kutyafüle libben,
Kutyabaja sincsen,
Kutyaszeme villog a fű közepén.

Kutya fut előre,
Kutyatej a szőre,
Kutyaloholásos a szösz-kusza fény.

Kutya foga kattog,
Kutya darazsat fog,
Kutya szimatolgat a nyúlszag után.

Kutya ha vadászik,
Csak a füle látszik,
Nyuszi menekül, kutya nézi bután.

Kutya meg a macska!
Kutya, gyere vissza!
Hova a kutyába szalad a galád?

Hol a kutya, azta!
Kutyagol a gazda,
Ütögeti bottal a pudli nyomát.