Mély; A teremtett világ; Esemény

Mély

Nagyon magasra mászni,
fák és hegyek fölé,
és aztán jöhet a csodálatos zuhanás:

testek csattanása,
térdek és csigolyák repedése,
a másvilág gyors közeledése.

Kitartani a megszűnés mellett,
zuhogó viharban idézve a zuhanás gyönyörét.

Részegen tévelyegni az elmúlás ösvényein.

A teremtett világ

Az ember emészt és emelkedik,
aztán az angyalokat kergeti.

Az állat viszont csak áll és bámul:
visszafordul, nézelődik.

A növény nő, kitárulkozik,
zöld vagy barna bőréből mindig kibújik,
sőt: amikor fekszik, színeit ledobja; fekete-fehér,
így kerül az angyalok közelébe.

Esemény

Sehol sem lehet tetten érni:
kilép a közömbös kalandok közül,
hallgat, mint a sziklák.
Hallgat, és nézi a középszerű eseményeket,
a házak és a sziklák előtt lejátszódó eseményeket.

Tettlegességre sohasem kerül sor,
a tettek mezejére senki se lép.
A dolgok megesnek, és a tetteket
csak utólag lehet felfedezni:
amikor már nincsen néznivaló.