Magát egykor
Farkas Wellmann Éva
2011 // 01
Magát egykor versbe átallta írni,
határidőre döntött, hogyha kellett,
jól tudta, mint a közlemény, a hír mi,
s mi minden mást e kívül elfeledhet –
nem emlékszik egyébre: mintha volt már
bolondja szövegnek, városnak, hangnak,
s kimerültebb az úttól, mint a holtág,
melyben idő és sár maradt salaknak;
s hogy itt lehessen, lent, e vak világban,
időhúzásra gyártott mennyi tervet,
ha célhoz ért, se bánta már, ki látta,
legfennebb tudta: innen útra kelhet.
Most ő csak ő, a vers csak vers – s a távlat:
véglegesebben nincs itt, mint ki elment.