Mindszent hava; Gázel egy kutyakoponyához

Mindszent hava

Kormos az ég. Éj-nap sereglenek a nagy szemü varjak,
hatvannyolc éved károgja ezernyi zarándok.
Szúr itt, és sajog ott. Vaksin hunyorogsz a betűkre.
Kár-kár, otthon kuksolsz. Bújtad bezzeg az erdőt
régen – vargányát szedtél meg trombitagombát.
Hallgattad, vén Pán: szarvas bőg távol a völgyben.

Szél suhog át a szobán, friss szél, jönnek unokáid:
három szélike tündérlány, három fene krampusz.
Döncölnek rajtad, orrod tekerik, hajadat huzigálják,
meglovagolnak – méla gebét, hozzá danolásznak:
gyi, paripám! Csimpaszkodnak rajtad, felhorkan a
ló és – trapp-trapp – borzas mén nekilódul a kajla világnak…

Gázel egy kutyakoponyához

Vásott csavargók, te meg én,
kerge bolondok, te meg én,
két mihaszna vándorlegény,
szertebolyongtunk, te meg én.

Két kófic, aki félrejár,
fölötte holló, gyászmadár,
bicegve újra nekilódul,
várja meg űzi hét határ.

Ájtatosak vagy hepciások,
ringy-rongyosan is kackiások,
szabad ordasok, te meg én,
szélűzte garabonciások.

Hegynek lódultunk, te meg én,
barlangba bújtunk, te meg én,
borús éjben árnyéktalan
vissza se néztünk, te meg én.

Vesztesek, holdra vonítók,
kolduskosztot kedvvel nyelők,
kószáltunk tilos utakon,
éhkoppal vígan eltelők.

Batyuja-nincs vándorlegény,
berekben háltunk, te meg én,
két kelekótya, szabadon
bolyongó lélek, te meg én.

Ragadt belénk koldustetü,
csalogatott a délibáb,
sorstalan kópék, te meg én,
hajnal vagy éj, gyerünk tovább.

Nemtelenek vagy nemesek,
pákosztosok vagy éhesek,
tévedhetetlen tévedők,
viharban kórók, te meg én.

Barátunk volt a gyík, a pók,
a róka is kezes kománk,
egy volt a sorsunk, te meg én,
a bánatunk, a lakománk.

Keringett három bőregér
a föld felett, az ég alatt,
mondókát fújt a vén bagoly,
koppant fejünkre makk-kupak.

Honatlan kópék, te meg én,
ez a világ csak túlvilág,
két sürge-fürge, te meg én,
nem tudtuk, hol az odaát.

Sodort a szél, nevelt a víz,
bicebócák, szárnyunk se volt,
kőbe botlottunk, te meg én,
odú rejtett, vagy sziklabolt…

Most szél görgeti csontjaid,
fütyörész, ide-oda les –
aki lehettél, az maradsz,
nem értél messzibb, kenyeres.