Életmód-tréning; Forró test; Lecke

Életmód-tréning

Először is feltérképezzük,
napja hányad részét tölti hasznosan.
Százalékarányosan mennyi ebből
az egy helyben üldögélés,
a fürkészés, és milyen arányban
mondható eredményesnek ez a figyelem.
Nem kalandozik el néha gondolatban,
elszalasztva így szinte önként kínálkozó,
kitűnő alkalmakat?
Ez csakis az esetben tekinthető
hasznos időnek, ha relaxációval tölti,
az így nyert lelki energiát ugyanis
később visszaforgathatja tevékenységébe,
vagyis minél többet szemlélődik meditálva,
annál könyörtelenebbül csap majd le
kipihent teste és szelleme minden erejével,
ha arra kerül a sor.
A két szélsőség, akár egy körré hajlított egyenes
két végpontja, összeér:
minél többet hibázik,
annál kevesebb táplálékhoz jut,
minél kevesebb táplálékhoz jut,
annál inkább legyengül,
s minél inkább legyengül,
annál kevésbé képes táplálékot szerezni.
A tapasztalat azt mutatja,
hogy egy ilyen természetű vállalkozás esetén
jóval kisebb erőbefektetéssel
jóval nagyobb eredményt is elérhető.
Tanácsadó cégünk régóta kínálja
kedvezményes szolgáltatásait
a legkülönfélébb szárnyas ragadozóknak,
mutatóink rendkívül pozitívak,
megtekintheti referenciáinkat és portfoliónkat,
ha lesz szíves lefáradni onnan,
ugyanis repülni, nos, azt nem tudunk,
kedves sas úr.

Forró test

Csontos Lídiának

Saját magam nyakában
Csepp amulett vagyok,
Fehér köpenyben járnak
Köröttem angyalok.

Visszhangos, jégszakállas,
Öblös moraj ölel,
Önnön északi sarkom
Kéne fedezni fel.

De merre van az észak?
Tán én magam vagyok,
Ziháló Amundsenként
Jönnek felém nagyok.

Magának kiszemelt már
Engem a létezés,
Addig meg lemeszeltek,
Ikrás csend, mint a méz.

Milyen lehet a mozgás?
Az élet, hogyha van?
A kérdést nem teszem fel,
Mert nincs is rá szavam.

Melegről sem tudok, mert
Ez a világ fagyos,
A semmi citerázik,
Halottfehérre mos.

Hogy halálomban élek,
Nem jut tudatomig.
Hogy hihetném, hogy bennem
A lét gondolkodik?

Hisz gondolatom sincsen,
Jégkristály-rácsokon
Néha egy tompa sejtés
Óvatlan átoson.

Hogy hihetném, hogy egyszer
Eljön az olvadás,
Lombikból forró testbe
Ölel valaki más?

Lecke

Balla Istvánnak

– És akkor özönvíz áradt a földre
– mesélte a tanító néni –,
hogy elpusztítsa az embereket,
akik folyton becsapták egymást, és
dulakodtak, a jobb helyzetűek
mindent elszedtek a rosszabb helyzetűektől,
akik meg próbáltak mindent visszalopni.
Hogy a sokféle tiritarka állat kárba ne vesszen,
Noénak össze kellett gyűjteni bárkájára
mindegyikből egy-egy párat.
Vitt magával például
elefántot és csimpánzot, rókát és borzot.
– Tudtok-e mondani érdekes állatokat?
– Flamingó, pingvin, hattyú – feleltek kórusban
a jobb helyzetű gyerekek.
– Csirke, disznó, borjúpörkölt – feleltek kórusban
a rosszabb helyzetű gyerekek.
– Hát olyan állatokat tudtok-e mondani,
amelyeket Noé helyében nem vittetek
volna fel a bárkába?
– Oroszlán, cápa, vérfarkas – feleltek kórusban
a jobb helyzetű gyerekek.
– Patkány, csótány, tetű – feleltek kórusban
a rosszabb helyzetű gyerekek.
– Amikor elmúlt az árvíz, és a szárazföldre kiküldött
galamb csőrében a remény olajágával tért vissza
a bárkára, Noé az Ararát hegyén partra szállt,
és állataival birtokba vette a megtisztult világot.
Utódai idővel elszaporodtak, a mai napig
lopnak, csalnak és dulakodnak, belőlük lettek
a mai jobb és rosszabb helyzetű családok.