×

Hölderlin; Diptichon; Egy rózsa megszólítása

Borbély András

2010 // 10
Hölderlin

Drága gyümölcs a por,
mely útra kel, útvesztők,
vélt utak, kitérők,
s ha visszatérni nincsen
út más, újabb zegzugos
ösvények, járások.
A por röpül. Otthona,
mint szélbe-fészekrakás,
s mint aludni lélek jár,

megpihenni
távoli tisztáson.

Otthona röpül, porlélek
kel útra, más útjárás,
más fészekkitérő.
Röpül az út, s ha
visszatérés nincsen,
kitérők, útvesztők lettek,
kik távoztak vélt úton.

Mert drága az út, hol
gyümölcs hull a porba.
Árva gyümölcs, magja
benne tiszta, mint meg nem
szült idő, tiszta teríték.
Az idő asztal
üres tányérokkal,
s a gyümölcs az út rajta,
melyben nyomot ver,
s a por fogadja

a gyümölcsök hullását.

Ó, üres asztal,
tiszta időtányér!
Por szülötte
gurul vert nyomon.
Gyümölcsök, utak,
útvesztők, kitérők
úttalan vezetnek,

hol nyílik sötét tiszta.

Diptichon

félek, már nem hasadhat tovább,
o
ltárkép zuhan a szakadékba,
most így zuhan szentély romjain át
a fény, szemünk is beárnyékolva,
kehelybe szorult szél költött időnk,
csonkolt kezek, szó kálváriája,
vándorló kép, aki volt merénylőnk,
kegyes szavak hallatója, Mária,
lehajtott fő képed előtt versem,
maga képét keresve rád figyel,
benne sűrűn, mint ázott tekercsen,
lélek szava egy lett a képivel.





Egy rózsa megszólítása

Sötétség ünnepe, rózsa,
látok, a szónak nem hiszek,
aláhullunk, vérrög, világíts,
emlékezz meg rólunk,
rózsa, fekete ünnep, nevünk
is majd elfelejtik a kövek,
hogy kifakult, elkopott,
kiszáradt, mint a bőr
a telefüstölt levegőtől,
a nyelv, mely méltón nem szólhat,
aláhullunk, te maradsz,
ki tudja, hol, magadhoz
végtelenül közel,
mi megyünk, néma partok,
sodrások kiapadt medrében,
mint az indián, aki alól
elterelték a folyót,
sivatagban, evezőivel,
így bolyongtunk szerte
sokan, árnyékok, félholtak,
s már régóta nem lepnek
meg a szavak, mikor szólunk,
már nem tudom megkérdezni,
mit jelent a neved,
mit jelent a neved,
megkérdezni, tudom, már nem,
meg a mikor, szólunk szavak,
már nem régóta lepnek,
félholtak, árnyékok sokan,
szerte így bolyongtunk
sivatagban, evezőivel
a folyót elterelték
alól, az indián, mint aki
medrében kiapadt sodrások,
mi, néma partok, megyünk
végtelenül közel,
hol magadhoz, ki tudja,
te, aláhullunk, maradsz,
szólhat mely méltón a nyelv,
a levegőtől telefüstölt
bőr, mint a kiszáradt,
kifakult, elkopott, hogy
a majd is, kövek elfelejtik,
nevünk ünnep, fekete rózsa,
emlékezz meg rólunk,
világító vérrög, aláhullunk,
nem a szónak látok, hiszek,
rózsa ünnepe, sötétség!

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben