Henri de Toulouse-Lautrec leveléből
Most egy bordélyház az otthonom,
alig más, mint törzshely, műterem,
és bárhol is legyek, dolgozom,
fürge az ecsettel gnóm-kezem.
Pingálj plakátot! – ezt ajánlták
a Moulin Rouge-ban, s mint statiszta
lebontottam mindent, mi álság –
itt minden olyan nyersen tiszta.
Mint a vendég előtt a combok,
úgy tárulnak ki itt a testek:
festek feszes húst, vénuszdombot,
lefittyedt ajkat, fonnyadt mellet.
Kapok hálát, rutinos ajkak,
ágyékok kéjébe merülve,
ismerős számnak pár testhajlat,
ágyhistóriák torz derűje.
Önkéntelen hulltam karukba,
ösztönösen megmerevedve –
egy gyönyörű nő teste, tudja,
nem való testi szerelemre.
Ecsetem nyomán groteszkbe holt
már sok tündöklő női imázs;
nem vártam, csak egy őszinte mollt –
mert a szerelem valami más.
