Ronda (csak félig rondó); Fölismerések

Ronda (csak félig rondó)

A Pók halott, ezerszer is leírták,
a képernyőn is láthattad, te nép,
kinek hitét és nyelvét ma is irtják,
s ki eltartott hány nemzedék herét!
Spionkodóknak ma elmondhatod:
,,Ez való nektek, nesztek: lófarok!”
Ezerszer leírták, a Pók halott.

A hírhedt diktátortól mit tanult
rokon, ellenség, s ki e felfújt ország
új, kormányzó atyjának bizonyult?
S hát a szorgalmasan káposztatorzsát
rágcsáló milliók, a jegyre osztott
fagyasztott csirkén felnőtt csóró „prosztok”!
(A Pók halott – ki ad nekik ma kosztot?)

Fejük felett végzet? szerény jövő?
Végtelen Oszlop alattuk a múlt
– hol vagy brâncułi-i képzelet, erő (!) –:
nemzeti fejadagjukba a kurd
bendője, nyelve, kölyke is bele-
fér, vagy csak Pók-Atya agyveleje? –
Hálója telve… bár, mondják, kimúlt.

Herceg!
Hagyomány, hogy a tehetetlenséget
tán még a kudarcnál is jobban bírják,
s piros betűs ünnepeiken készek
lehazudni a világ minden kínját.
A Pók halott, ezeregyszer leírták.

Fölismerések

(Pilinszky emlékének)

Pupilládra pokolhamu pereg –
hiába számolod a perceket,
nincs sok hátra, s izzó tekinteted
magába néz: kővé merevedett.

*

Csatangolás; csontlényed árnyát látni,
elkülönül, mint templomi kereszt.
A déli fénysugárzás evilági;
az ördögit a bordák közt keresd.