Világszínház
Szentmártoni Jánosnak
Madárjós a súgólyuk peremén,
hol a koreográfus a szirén,
aki Ulysses szívében matat.
„Vágyaid zsoldja: halál” – így a Vak.
Csillagszórónyi most az égbolt,
csillagport szór szemünkbe és havat.
Most szép a Hold arcán a vérfolt.
„Hited hozama: remény” – így a Vak.
Halvány napsugarak
A délután, mint az érett szőlőfürt,
szemezgeted, mint percek könnyeit.
Épp hogy van egy kis tartalék credit.
Az este, mint az őszibarack,
lehántod ruháját, a nedves hús meleg.
Csorog a nyálad, míg elképzeled.
(A reggel meg olyan, amilyen,
nincs benne általában semmi különös.
Mire felkelek, kakaóm az asztalon.)
Végül a délelőtt, hát összefoglalom:
kimozdul a kertből a forgandó világ.
És Skóciában izzanak a Hebridák.