×

Sarusi Mihály: Pinceszer

Bakonyi István

2010 // 07-08
A bor ősidők óta kedves tárgya az irodalomnak, a művészeteknek. A bordalok, a borról szóló szépirodalmi és művészeti alkotások éppúgy részei a kultúrának, mint például a nemes italról papírra vetett elmélkedések, filozófiai közelítések. Elég talán Hamvas Béla nevét említenünk. Lehetetlen fölsorolni tehát, milyen értékek halmozódtak fel e tárgyban, és azt is jól láthatjuk, hogy kimeríthetetlen ez a bőséges kút.

Jelen kötetünk szerzőjének, Sarusi Mihálynak a munkássága pedig garancia arra, hogy még mindig lehet egyéni hangon, szellemesen, jól felkészülve szólni a magyarok számára különösen kedves italról, a bor körül kialakult civilizációról. „Igyál betyár, mullik a nyár, ugy se soká betyárkodsz már” – buzdít a címlapon ez a néhány sor a maga sajátságos helyesírásával, egy szépséges kancsó oldalán. (S ha már Hamvas Béla neve megemlíttetett, üssük fel a könyvet a hetvennyolcadik oldalon, ahol ezt olvashatjuk: „Hamvas Béla úgy tudja, a somlai az aggastyán bora. »A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.« Melynek hatása a világot megalkotó mámor… Mindenképpen orvosság.”

A Pinceszer egészének hangvétele persze más: anekdotikus elemekben, humorban, néha vaskos odamondogatásokban, bizonyos borfajták iránti elfogultságban gazdag, élvezetes olvasmány. Természetesen nemcsak a borról szól, legalább annyira arról a szellemi-kulturális háttérről is, amely körülveszi a szőlőtermelést hazánkban, illetve a magyar nyelvterületeken. Hasonlít ez a könyv a régi kalendáriumokra, amelyekben igazán sokszínű olvasmányokat talált a hajdani olvasó. A népi, az irodalmi hagyomány hasonlóképpen fontos szerepet játszik Sarusi Mihály írói és szellemi világában, miképpen a személyes emlékek, élmények, benyomások is. S ahogy az ajánlásban olvassuk: „A (…) hagyományozódó tudás, a megmosolyogtató vagy megríkató történetek a régi és a mai Magyarország hű képét rajzolják meg.” S közben – ha csak villanásnyi időre is – írótársak és kortársak neve is elénk kerül. Főként olyanoké, akiknek Sarusihoz hasonlóan közük van a drága nedűhöz… Hiszen isszák vagy termelik, de mindenképpen áldják és dicsérik. Csak néhány név: Körmendi Lajos, Schéner Mihály, Ágh István, Nagy László, Papp Árpád. Csupa olyan személyiség, aki sokat tett már le a nemzeti kultúra asztalára. Sajnos, néhányuk már nincs közöttünk e földi létben.

Természetes az is, hogy a klasszikus értelemben vett novella sajátosságait általában hiába keressük a Pinceszer lapjain, így hát pontos az alcímben található meghatározás: Boros úti beszélyfüzér. Persze a fölnagyított életszelet igazsága itt is, ott is fölsejlik, ám korántsem a jól ismert novellák módszerei révén. Mégis, annyira személyes hangúak ezek az írások, hogy maguk is hozzájárulnak az írói önarckép teljességéhez. S itt a humornak, az iróniának nagy a szerepe, mint ahogy Sarusi Mihály eddig megismert pályája sem volt szűkében ezeknek a minőségeknek. Mindehhez jó adalékul szolgálnak a legkülönfélébb magyar tájakon megszületett történetek, gyakran görbe tükröt tartó anekdoták, tele derűvel és borúval. Eközben a különböző idősíkok is erősítik egymást. Múltunk és jelenünk együtt van e szellemes, gazdag kötetben, és egy pillanatra sem feledhetjük a vezérmottót: „Magyar gigába magyar nedűt!” (Időszerű kívánalom ez abban a világban, amelyre jellemző, hogy megygyet importálunk valahonnan, vagy éppen kínai fokhagymát találunk a nagyáruház polcain…) Úgy magyar ez a könyv, hogy szerzője nem „magyarkodik”, ám írói világa példásan magyarázza, mit jelent magyarnak lenni.

Ez a szellemi kincs szerencsésen járul hozzá nemzeti azonosságtudatunk erősítéséhez. A legnemesebb hagyomány és a XX–XXI. századi korszerűség (és borszerűség…) simul össze a Pinceszer lapjain. Sokadik rétegként megemlíthetjük a magyar folklór eleven hatását, a szókimondó, gyakran pajzán humor elemeit. Ugyancsak éles szavakkal bírálja a borhamisítókat, no és azokat, akik a jó magyar fajták helyett külhoni szőlők telepítését szorgalmazzák a globalizáció jegyében.

Sarusi Mihály szellemi kalandja izgalmas, bár kétségtelen, hogy helyenként a túlírtság veszélyeit rejti magában, s bizony egy idő után kissé fárasztja az olvasót. Fárasztja, ám rövid pihenő után újult erővel vághatunk neki az olvasásnak. S közben érezzük, hogy az író igyekszik mindent beleírni ebbe a dús kötetbe. Segítségével bejárhatjuk Magyarország híres vagy kevésbé híres borvidékeit, Tokajtól Badacsonyig.

Valóban elmondhatjuk, hogy a haza összképéhez, a mai magyar irodalom egészéhez nyújt értékes adalékokat a Pinceszer, és nem feledhetjük: a szőlő- és bortermelők szenvedélyes munkája, valamint szerzőnk teremtő képzelete és bőséges tapasztalatai, stilisztikai bravúrjai együtt nyújtanak át nemes szellemi ajándékot a könyv olvasóinak.

Sarusi Mihály: Pinceszer, Széphalom Könyvműhely, 2009

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben