A napnál világosabb; Irodaházak között; Esti mosdás
Bálint Tamás
2010 // 06
A napnál világosabb
Vasúti híd alatti fagyhalál,
járvány, válság s mi ezekből fakad,
tömegkarambol és utána pár
fotó, amely beégve megmarad,
lapozva, míg több oldal elszakad,
s a kávé szétfolyik a címlapon
– hiába, ez sem lesz az én napom.
A főcímekre koncentrálva áll
felületesen össze vagy hasad
meg életem rohanva, ha talál
az apró gondjaimra sebtapaszt
(pl. megíródik a harmadik szakasz?),
s a változásról magam áltatom
hiába, ez sem lesz az én napom.
…
Ajánlás:
Barátom, lépj már s a fényt ne takard,
mikor pihenni vágyom a padon,
az összes árnyék rosszfelé halad,
hiába, ez sem volt az én napom.
Irodaházak között
a betonházak között
nem várnak csodák
A kirakatban állva, mintha túsz,
akváriumban a színes halak,
remélve, hogy ma hátha szabadúsz’
– a túlsó parton épp így láttalak.
Tükör vagy ablakok körös-körül
a falak, melyek elválasztanak,
és köztük az akarat töpörül
– ki sehogyan sem érzi jól magát,
az minden újnak tétlenül örül-
ne, ha változna végre legalább,
de nem tesz érte, míg panaszkodik
– én sem töröm, csak kaparom tovább
az üveget körömszakadtomig.
Esti mosdás
Rutinból sikálom véresre bőröm,
bár azért szegre nem akasztanám,
alóla – miért annyiszor eladtam –
a jólét még bőven kikandikál,
s meglehet, vásárra naponta járunk,
megesik az is, hogy egyszerre van
megkötve és széttárva két kezem,
de beismerem, néha élvezem.