Születés; Anyám diót tör; Az esthez

Születés

Hogy is volt, anyám, amikor szültél,
rengett a föld, vagy csak attól féltél,
hogy lekéssük a keresztelőt, és

távozik Isten a helyszínről? Vagy
sírni hagytál, mert nagyban havazott,
ölbe vetted inkább a havat, hogy

Heródes katonáit vontató
lovak el ne tévesszék felém az
utat? Nem is sejtetted, hogy érted

jöttek; hogy életemért cserébe
odaadtam az életed, mikor
szemem felnyílt, és meglátott téged.

Anyám diót tör

Nem tudom, miféle szőlőt ettem,
s te törted bent a tavalyi diót,
ki-kiszóltál – vagy már csak képzelem –,
törted, és nem találtál közte jót.

Alkonyodott, vöröslőn hullt az éj,
totyogtak fenn az égen a kacsák,
eszemben volt szólni neked: ne félj,
fiatalok, köthetnek még a fák!

Vecsernyét ütött aztán a harang,
s az utcán átosont egy idegen,
ne fordulj hátra! – szólt bennem a hang,
és nem láttam, ki vitt el hirtelen.

Az esthez

ne vigy most engem a kísértésbe,
pusztából érkeztem, megtört szárnyon,

a szó, mi tőled óvna s védene,
cafatokban buggyan kihűlt számon.

ennem adj, és hideg keresztvizet,
fedd be szemem, és ásd ki a földet.