Lelépni tudni, amikor?; Egy-egy izom, ahogy magától
Bertók László
2010 // 04
Lelépni tudni, amikor?
Lelépni tudni, amikor?
S időben? Ennyi lenne csak?
Várni, amíg kisüt a nap,
játszótér lesz a buliból?
Meglapulni, mint fűben a?
Élvezni, hogy elszáll a szag?
Száraz lepénnyé a salak,
ganévá roskad a soha?
Talajba be, növénybe ki,
megkapaszkodni, mint a mag?
S ha senki sem már, hogy ki vagy,
ugyanott újra kezdeni?
Egy-egy izom, ahogy magától
Egy-egy izom, ahogy magától
ellazul, megköt, görcsbe rándul,
szembeszáll, mintha rajta állna
az univerzum zuhanása.
Egy-egy nagy tó derékban, nyakban,
ahogy a medréből kicsobban,
s mintha nem kellenének cseppek,
egybemos eget, földet, testet.
Egy-egy villám a végtelenből,
ahogy megdörren mindenestül,
s mintha valami muzsikára,
az egyik húzza, másik járja.