×

Vérbeli várbeliek

szociográfia

Sárközi Mátyás

2010 // 03



(Részlet)

A Ruszwurmból nagy sétára indulunk a véget nem érő Úri utca másik szakaszán.

A 22-es számú ház az 1928-as utcajegyzék szerint báró gelsei és beliscsei Gutmann Arthúré, a Krausz-rokonság révén a Gizella gőzmalom egyik főrészvényeséé volt. Éva leánya éppen 1928-ban ment hozzá gróf Széchenyi-Erdődy Miklóshoz. Négy év múlva meg elváltak. Ez a frigy nem sikerült jól. Az öreg Krausz még tudta, miként kell a hat lányát férjhez adni. Három vejének adott nemességet Ferenc József, a Gutmannoknak egyenesen báróságot, az egyik unokájából meg végül Thurn und Taxis hercegnéje lett.

Erről az ifjúkora óta Angliában és Bécsben élő báró Gelsey Vilmos bankár, a Richter Gedeon cég kilencvenedik életévéhez közeledő igazgatótanácsi elnöke tudna regélni, bár ő gyermekkorát a Hunyadi János utcai házukban töltötte.

Ha már be nem térünk, legalább kukucskáljunk be az Úri utca 24. ablakán, a Bánsághi Galériába. 1986 óta dolgozik itt Bánsághi Tibor és a párja, Akiram, azaz Schwarcz Marika. Immár a gyermekek: Máté, Anna és Márk is művészek. Marika 1960-ban külföldre származott, Sydneyben tanult, trükkfilmeket rajzolt, Párizsban élt, de 1982-ben hazatért a kiterjedt, többgenerációs festőcsaládból származó (és jóképű) Bánsághi Tibor mellé, és kiteljesítette művészetét. Kétségtelen, hogy tehetséges a Bánsághi klán, nem is tudom, kell-e műveik köré a hókuszpókusz a Maharisi-féle védikus teremtőerő tizenhét alapelvéről, de ha elhatározták, hogy erre építik fel alkotásaikat, ne vegyük el ebbéli örömüket.

A 25-ben rendel Hedri Endréné fogorvos, míg a 27-ben dán származású bárók éltek, rewentlowi Kaas Albert meg a leányai. A nagy tudású jogász johannita lovag volt, a közjog egyetemi tanára. 1946-ban még megjelent az alkotmánytant taglaló könyve, de azután menesztették a katedrájáról, s röviddel ezután kitelepítették. A kitelepítésben az Újszövetség új magyar fordításán dolgozott. 1957-ben kivándorolhatott akkor már Ausztráliában élő leányához, Domahidy Andrásnéhoz. Perthben a protestáns teológián görögöt és Újszövetség-történetet tanított. Kivándorlása után négy évvel kezében bibliával, koporsóján magyar zászlóval temették el.

Ebből a háború utáni újjáépítés során jellegtelenné vált, nagy házból, amelynek a másik szárnya báró Radosevichéké volt, a szemközti, szűk Nőegylet utcán át ki lehet látni a Kis-Svábhegy kies lankáira. De Kaasék nem azt látták, amit a ház mai lakói. Ugyanis a völgy másik oldalán, túl a Vérmezőn most több emelet magas autóhirdetés díszeleg egy tűzfalon, az ábrázolt gigászi gépkocsi, felénk rohanva, szinte berobban ide az Úri utcába.

Újabb, háború utáni foghíjpótló bérháznál állunk. A 26–28-as épület tervezője, a vári elegancia szellemében, szeretett volna neoreneszánsz kutat elhelyezni az udvarban, de ez nem fért be a kapun. Kívül találkozunk egy remek ötlettel: a ház Szentháromság utcai oldalánál négy nyújtott ülőfülke idom modern szoborként illeszkedik a térbe, egyúttal pedig pihenőhelyül szolgál megfáradt Vár-látogatóknak.

A páratlan oldal itt már jócskán elébe szaladt a párosnak, tehát magunk mögött hagytuk a 30-as számot, amely egy szétbombázott bérház pótlására 1959–61-ben Farkasdy Zoltán tervei alapján épült, földszintjén a Café Miróval. A hajdani népszerű Pellech–Daróczy-csemegeüzlet helyén Joan Miró stílusában rendezték be a kávéházat. Kapóra jön, ha a Ruszwurmból kiszorulunk. S innen kilátás nyílik a Mátyás-templomra.

Az Úri utca 31. igencsak impozáns. A Várnegyed egyetlen fennmaradt kétemeletes gótikus lakóháza, XIV–XV. századi, helyreállított homlokzattal, színes festéssel. Az 1945-ös rettenetes tragédia egyetlen pozitív eredménye volt, hogy a leomló falakból itt-ott kibukkantak az évszázados maradványok.

Nos, a 32-t, a hajdani Sztáray-házat helyrehozhatatlanul elsöpörte a háború, húszlakásos modern épület áll a helyén. Ez volt az első foghíjbeépítés az összedőlt Várnegyedben, a KÖZTI-nél dolgozó Farkasdy Zoltán és Dragonits Tamás tervezte. Az udvari, nyitott lépcsőházból közelíthetők meg az Úri utcára, illetve a Tóth Árpád sétányra néző lakások. Az anyai ágon félig magyar Edwin Heathcote angol szakíró budapesti épületeket elemző könyve szerint: az Úri utca 32-nek sikerült jól beilleszkednie a műemléki környezetbe, megadta az alaphangot ahhoz, hogy miként kell elegyíteni a régit a modernnel. (Bojár Iván András városesztéta úgy véli, hogy a Jánossy György-féle, meszelt téglahomlokzatos, alumíniumablakos ház az etalon, a Nőegylet utca és a Bástyasétány sarkán.) Annyi bizonyos, hogy itt bekukucskálva szépek a fennmaradt XV. századi ülőfülkék és a kerengőszerű udvar. Viszont nem szépek a XXI. századi szemeteskukák.

Az 1945-ös vári csaták és ágyúzások, bombázások előtt mintegy ötven évvel már folyt e műemlékkerület egységének megtépázása, amennyiben a telekspekulánsok hangulatos régi házakat bonttattak le, hogy helyükbe csúf újakat építtessenek.

Ágai Adolf számára élmény volt, hogy Utazás Pestről–Budapestre című könyve megírása érdekében, 1908 táján, kegyeskedett átjönni Budára, s még a Vár hegyét is megmászta. Ezt írta:

Vén Budavár ifjúhodik. Itt is mennyi az új ház és mindnyája modern. De találok még egy-egy ódon palotát – oly hűvös és csöndes – azzal a mélységes kapuszínnel, már talán inkább alagúttal, s a hasukat kidülyesztő ablakrostélyokon muskátlis cserepek díszével.

Az volt persze a fensőbbséges vári világnézet fénykora. Ágai Adolf szövege ezt is jelzi:

A királyi fénylak felé haladtomban meglegyint az előkelőség illata. Valami láthatatlan fensőbbségnek kimagyarázhatatlan, bűvös hatása alatt állok, melyet a sűrű forgalomtól zajos, a budainál jóval nagyobb terjedelmű bécsi burgban sem éreztem soha. Pedig ezt századok érdekes patinája vonja be, míg a budai várpalota környékén, ami ódon volt is, pusztította az új kor.

Az új kor gyermeke volt báró Wolfner Tivadar, az újpesti bőrgyár multimilliomos tulajdonosa, aki még az utolsók között élvezhette a Monarchia rangosztó kegyeit. Övé volt az Úri utca 37., amelynek udvarán középkori lakótorony rejtezik.

A 34-es valaha gróf Zichy Gyula felsőházi tag lakhelye volt. Ma három nagy boltív jellemzi az épületet. Az egyik be van falazva, ebben rosszul illeszkedő ablak látható, a középsőben kopott vasvázzal osztott, dróthálós üvegkapu, a jobbfelőliben pedig egy kis élelmiszer- és zöldségbolt, amely igyekszik vidám külsőt teremteni magának, és persze jó, hogy van, de inkább Recegeficegén állná meg a helyét, mint e műemléknegyedben.

A Budai Jótékony Nőegylet története figyelmeztet bennünket, halandókat, hogy a sors olykor még a legmagasabb méltóságokkal is űz keserű játékokat. Ez az egylet székelt hajdan az Úri utca 38-ban.

Az történt, hogy József nádor nőül vette Alekszandra Pavlova Romanova orosz nagyhercegnőt, aki első gyermekük születésekor a csecsemővel együtt meghalt. Élt tizennyolc évet. Második hitvese, Hermina is tizennyolc évesen szült, ő ikreknek adott életet. Az újszülöttek, egy fiú meg egy leány, megmaradtak, Herminát azonban elragadta a gyermekágyi láz. A leányból később apácafőnöknő vált Prágában, a fiú lett István, az utolsó magyar nádor. Hermina már házassága legelején jótékonyságáról volt híres. Az 1816-os éhínség idején „álarcos dalidó”-t rendezett, ahol a nemesasszonyok nemesen adakoztak. A Jótékony Nőegyletet a továbbiakban a nádor harmadik felesége, Mária Dorottya vezette.

„Tessék megfigyelni, oroszlánszobor van a ház tetején” – segít nézelődni egy idős hölgy. Az utcáról nem nagyon vehető ki, mit ábrázol a szobormű, de Buzinkay Géza szerint pelikánt, ki kebeléből eteti fiókáját.

A 39-es szám négycsillagos luxushotel, huszonöt szobával. Még új és tipp-topp, akik kipróbálták, általában dicsérik. Sorban ezután következnék, bár itt a páros oldal már igencsak eltér a páratlantól, az a bizonyos 40-es, ahonnan a csillagászati összegű váltságdíj lefizetése ellenére Auschwitzba került dr. Hirsch Albert és felesége, báró Hatvany Irén. A frankfurti származású, gazdag Hirsch család sarja Hatvany Lajos egyik estélyén ismerkedett meg a házigazda húgával, azaz jövőbeni hitvesével, Irénnel. Finom úrilány volt, sötétbordó Alfa-Romeo gépkocsiján furikázta a sofőrje. Amikor a milliárdos család feje, Hatvany Sándor meghalt, végakarata szerint Hirsch vette át a cég irányítását. Irén a hatvani kastélykertet vette gondjaiba, különleges parkká fejlesztette, eladásra termelt virágot, egyre több időt töltött ott, és megismerte a magyar vidék szegénységét. Nyomasztotta saját vagyonának a tudata, és bőkezűen jótékonykodott. Hatvanban ma utca viseli a nevét. A háború alatt a kastélyt kifosztották, a fákat kivágták, a díszkert elpusztult.

A 42–44-es számú palota hajdan gróf Vay Gáborné tulajdona volt. Ő rendszerint a Gyermeknapon csörgette a perselyt odaát, a pesti oldalon. Egy ízben egy sietve távozó hölgy briliáns-nyakéket dobott a perselyébe.

Ma modern OTP-bérház a 44–46-os számú. Az emléktábla szerint Mikó András, az Operaház rendezője lakott ott. Mikóról, hetvenhat éves korában bekövetkezett halálakor, 1998-ban ezt írta Petrovics Emil a Muzsika hasábjain:

Legtitkosabb vágya az volt, hogy tudásának megfelelően egyszerre legyen karmester, karigazgató, korrepetitor, énekes, világosító, ügyelő, rendező, súgó, zeneszerző, szövegíró, kiadó, fordító… De miután erre csak a Jóisten lehetett volna képes, meg kellett elégednie azzal, hogy Főrendező.

Úri utca 45. Itt nevelkedett a kisgyermek Zwack Péter. Atyjáé, Zwack János likőrgyárosé volt ez a jókora ház, amely ma egyszerű barokk mintázatú homlokzattal néz a járókelőkre. A Szent Imre Ciszter Gimnázium első osztályába felvett tízéves fiúcska ímmel-ámmal biflázta a tankönyveket, jobban szeretett teniszezni. E sportágban azután az ifjúsági bajnoki címig vitte. Bennlakó házitanítót fogadtak mellé Tarján Jenő személyében, aki később jeles nyelvész lett, doktorrá avatásán Zwack Jánostól kölcsönzött frakkban jelent meg. Az 1944-es zsidóüldözés idején elvették a palotát a likőrgyárostól, a családnak bujkálnia kellett. Egy ideig a török követség honolt itt, míg Zwack Péter 1947 után külföldön próbált szerencsét.

Amerikában a kezdet kezdetén néhány napra porszívóügynöknek állt, de a porszívó mindig épp akkor mondta be az unalmast, amikor be akarta mutatni egy-egy érdeklődő háziasszonynak. Zwack így visszatért a szesziparba, később az unicum gyártásához is. 1988-ban, hazajövetele után, a régi palotába nem költözhetett be második feleségével és két gyermekével. Három házzal arrébb vásárolt lakást.

Az egyemeletes, 567 négyzetméteres épület jelenleg az ingatlanpiacon van, 650 millió forintért „bárki” megveheti.

A 48-as számmal jelölt Berényi–Zichy-rezidencia éppen olyan, mint ahogy egy palota küllemétől elvárjuk, pompás kapuval, német barokk cirádákkal. Magyar barokk meg olasz barokk épület van elegendő, de a német barokk meglehetős ritkaság. A háború alatt ez is kapott jókora bombatalálatot, a teteje teljesen beszakadt. Sajnos, akkor már nem ült itt emeleti irodájában Kolosváry-Borcsa Mihály nyilas államtitkár, aki kétszázötven magyar és külföldi író félmillió könyvét zúzatta be 1944 júniusában. (1946-ban halálra ítélték, felakasztották). A leomló falak mögött azonban feltárultak a ház középkori és reneszánsz múltjának nyomai. Az épületet 1737-ben vette meg kétezer forintért gróf Zichy Miklósné gróf Berényi Zuzsanna, azután készült a pompázatos façade. 1945-ben munkásszállás volt a palotában, meg egy sor szükséglakás. Az egyik felét később OTP-öröklakásokká modernizálták.

A 49–53. hatalmas, az Országház utcába átnyúló háromudvaros tömbje a hajdani klarissza apácakolostor. A törökök 1686-os kiűzése után, a romokon emelték a kolostort, benne templommal. (Építészettörténetével ifjabb Bibó István foglalkozott behatóan.) Mint a történelemórákról emlékezhetünk: II. József az 1780-as években szerzetesrendeket oszlatott fel az egész Habsburg Birodalom területén, közöttük a budai ferencesekét és a klarisszákét, de halála előtt e rendelkezéseit „egy tollvonással” hatályon kívül helyezte. Az apácák már nem térhettek vissza. A kolostor teljes egészében funkciót változtatott. A tornyot lebontották, a templomot szintekre szeletelték (eredeti ablakai a Telefónia Múzeum fölött láthatók). Beköltözött az épületmonstrumba egymást váltva előbb a Magyar Királyi Kúria, aztán a Helytartótanács, aztán a Belügyminisztérium, aztán a régi Országos Levéltár. Napjainkban a Magyar Tudományos Akadémia nem kevesebb, mint tizenegy intézménye működik itt, az Úri utcai részen, főként a Történettudományi Intézet. A 49-esben pedig 1991 óta látogatható a Telefónia Múzeum. Miért itt? Azért, mert 1928-ban a Krisztina Távbeszélő Központ alállomása székelt az épületben, az első gépi kapcsolású automatával, amibe már nem gyors kezű telefonos-kisasszonyok duggatták a banándugókat. Nos, ez a Rotary 7A1 típusú automata kapcsolóberendezés ma is ott áll a helyén, 1985-ben ment nyugalomba, de még működik!

Az ostrom alatt a Széchenyi család huszonkét tagja rekedt a Várban. Széchenyi Viktor gróf és felesége, gróf Ledebur-Wicheln Karola grófnő 1944. december 24-én a karácsonyi szentmisére jött fel a Hűvösvölgyből. Hazafelé, a Széll Kálmán (ma Moszkváról elnevezett) téren tudták meg, hogy a Hűvösvölgyben már ott vannak az oroszok. Visszamentek a Várba, ahol hamarosan megkezdődtek az öldöklő harcok. Az idős Széchenyiek fiuknál, a nagyvadász Zsigmondnál élték át az ostromot az Úri utca 52-ben. Széchenyi Zsigmond első felesége, az angol Stella Crowther a kis Péterrel már 1938–1939 fordulóján hazautazott a szigetországba. Trófeáit két helyen őrizte a vadászíró, itt a Várban, valamint a másik budai otthonában. Az ezerháromszáz trófeából hét, a négy-ötszáz vaddisznóagyarból hat darab maradt, mire elcsitultak a harcok. Szerencsére nem pusztult el a több ezer kötetes vadászkönyvtár, ami azután a Természettudományi Múzeumban nyert elhelyezést. 1996 óta bronzportréval ékes emléktábla jelöli gróf Széchenyi Zsigmond hajdani lakhelyét (Gulácsy-Horváth Zsolt munkája). A kapu fölött a Széchenyi-címer látható.

Széchenyi Viktor érdekes ostromnaplót vezetett a legsúlyosabb harcok idején is. (Ezt Ney Klára és Szaplonczay József hasonló feljegyzéseivel együtt, kis kötetben rendezte sajtó alá Buzinkay Géza.) Az ostromnaplóban olvassuk:

1944. december 31. vasárnap.

Nyugodt éjszaka. Délelőtt Lilivel Mátyás-templom. Visszajövet Ney Ákosékhoz. Pince gyermekmenhely. A tegnapi ultimátumról beszél – igen előnyös –, a németek nem fogadták el. Pusztulnia kell a magyarnak. Onnan vissza Úriba. Föltűnik egy teljesen szétlőtt ház. Melyik az? A miénk sajnos! Távollétünk alatt Voltreffer. Kapu alatt sebesültek fekszenek, jajgatnak. Rémület – kit talál el az enyémek közül? Hála Isten mind épek. Német katonák: 9 halott, 2 súlyos sebesült. Kapu előtt autóba rakodtak. Mindenki pincében. Szobák rapityára, földszint és emelet. Még Zsiga szobái épek. Ő Lamottéknál. […] Este 9 körül óriási robbanás, Lilivel épp Zsiga szobájából akartunk kihozni és a pincébe levinni takarókat. Rettenetes csörömpölés, légnyomás. Később kiderült, vis-a-vis Coburgéknál repülőbomba kivágta az ő nagy kapujukat s a miénket teljesen szilánkra. Ami ép dolog még volt a házban, teljesen elpusztult. Romhalmaz, nincs egy szoba sem, ahova visszavonulhatunk, csak a pince. – Egy gyertya! 24-en aludtunk itt. – Szilveszter éjszaka!

A hetvennégy éves Széchenyi Viktort egy igazoltatás után vitték el az oroszok. Nyirkos pincébe zárták, vékony szalmán aludt a betonon, és a kora tavaszi hidegben végzetesen megfázott. Fia az orosz katonai kórházban akadt rá. Két értékes vadászpuskát adott a kórházvezető tisztnek, hogy az öregurat hazavihesse. Mire visszament érte, Széchenyi Viktort kitették az utcára, a Petőfi téri templom lépcsőjén üldögélt. Hat nappal később, 1945. április 19-én a Völgy utcai villában meghalt. (Ez lett nem sokkal később a Sztehlo Gábor által megmentett, de árván maradt gyerekek lakhelye.)

Gróf Széchenyi Zsigmond rendbe hozatta megrongálódott vári palotáját. Erről Bojár Iván András művészettörténész, a budapesti városképet felügyelő főpolgármesteri megbízott írt érdekes visszaemlékezést az általa szerkesztett Octogon folyóirat hasábjain (2004/5.).

Építési vállalkozó nagyapám felújította a rommá lőtt Úri utcai épületet, cserébe apám a vadászírótól megkapta a Zichyk egykori, akkor már több mint tíz éve elhagyott földszinti lakását. Majd mindezt az állam szépen elvette Széchenyitől és tőlünk is, és őrzi máig féltékenyen – rossz gazdaként.

A grófot pedig kitelepítették Balatongyörökre. Szerencsére onnan bejárhatott dolgozni Keszthelyre, a Helikon Könyvtárba. A kitelepítésben ismerte meg második feleségét, jelenlegi özvegyét, a huszonöt évvel fiatalabb Hertelendy Margitot.

Bojár Iván András így folytatja:

Nagyszobánk ablakain át a szemközti, jóllakott puttókkal ékes homlokzat, néhai Augusz úr háza látszik, ahol valaha Liszt Ferenc vendégeskedett. Gyerekágyamból felnézve a Zwack család egykori épületét láttam. (…) Szobám barokk keresztboltozatos mennyezetet kapott a XVII. század utolsó éveiben. (…) Két másik helyiségben még megmaradt a középkori dongaboltozat, a falakban pedig nyolc évszázad ostromai utáni romokra hulló esők, havak savai.

A hatvanas–hetvenes években a Vár hajdani arisztokratikus, nagypolgári maradványai ellenére inkább egy új, szocialista falura emlékeztetett. Lakossága jól tükrözte az akkori rendszer értékeket felkavaró, mindenkire nehéz létezést kényszerítő, ostoba világát.

A memoárrészlet említi, hogy vasárnaponként az utolsó kétemeletes gótikus ház (a 31-es) elé kiállt szemlélődni egy oda beutalt parasztházaspár, csizmás bácsi és sokszoknyás néni. Arrébb viszont olykor feltűnt a sztahanovistává lett Jankovich gróf magas, elegáns alakja. Ez bizonyára Jankovich Miklós (1904–1978), Fehér megye utolsó főispánja volt. A Várhoz vagyonvesztés után is ragaszkodó maradék arisztokraták szerény zugokban húzták meg magukat. Aztán a kádári korszakban az új nómenklatúra tagjai kezdték felfedezni a Várnegyed báját. Mint ahogyan a rendszerváltástól kezdve vállalkozók és befutott művészek is.

Az 54–56. volt Mailáth erdélyi püspök lakhelye is, de az 1928-as lista szerint Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst Klodvig neje, Sayn-Wittgenstein-Berleburg Mária hercegnő volt a tulajdonos. Annyi bizonyos, hogy Klodvig herceg a rákövetkező évben elhunyt, és a Farkasréti temetőben nyugszik. És az is, hogy jelenleg a Képző- és Iparművészeti Lektorátus székel az épületben.

Itt láthatjuk az egyik legimpozánsabb palotasort a Várban, mert az Úri utca 58., a házasságkötő terem, a hajdani Forgách-palota valóban megfelel e kritériumnak. Öt méter magas, nehéz tölgyfa kapui vannak, rajtuk autókerék nagyságú kovácsoltvas kopogtatókkal. Fölöttük címerek. Az egyik talán a gróf Forgáchoké. (A másik esetleg a Magyar Szocialista Munkáspárté, mert annak az irodája székelt e házban a rendszerváltás előtt.) Carrarai fehér márvány lépcső vezet az emeletre, mellette karmos rézmancsok tartják a sárgaréz korlátot. Az ifjú párok és meghívottaik (tizenkét ülőhely van, és negyvennyolc állóhely) odafenn faburkolatos teremhez érnek, található benne puttókkal meg zord fejekkel ékes kandalló, a fényt hatkarú velencei csillárok ontják, és a stukkódíszek között Sárkányölő Szent Györgyöt látjuk, ha nem is régebbről, mint 1905-ből. Úgy tudni, dr. báró Madarassy-Beck Gyulának, a Magyar–Olasz Bank elnökének is tulajdona volt e ház, talán ő készíttette a dekoráció újabb elemeit. Akkoriban nagyszabású külső és belső átépítés történt itt, az eklektika jegyében. Külön engedéllyel behajthat a násznép az illetéktelen autóforgalomtól egyébként sorompókkal elzárt Várba, és egy itt esketett ara elégedetten jegyezte meg, hogy más, díszes házasságkötő termektől eltérően a Forgách-palotában nincs a bejáratnál szemeteskuka.

A palotában tartja havi pódiumbeszélgetéseit a Márai Szalon, művészekkel, közéleti személyiségekkel és borászokkal.

1966-ban, mint említettem, még MSZMP-iroda működött e pompás épületben. A párt is érezte, hogy a Várnegyedben nem nevezhet ki akárkit párttitkárnak, tehát Bokor Artúr közgazdászt bízta meg a feladattal. Hozzá fordult az akkor nyolcvanöt éves Ney Ákos mérnök, vári őslakos, egykori miniszteri tanácsos, vasútforgalmi igazgató (kinek a nyugdíját 1945 után megvonták, tehát hetvenegy évesen még további hét évre beállt dolgozni a Fővárosi Mélyépítő és Tervező Vállalathoz), hogy Földmár György sebész főorvossal előterjesszék javaslatukat a Várbarátok Köre működésének engedélyezésére. A párt kegyesen rábólintott a javaslatra. Az ötletgazda Ney Ákos sajnos a rákövetkező esztendőben meghalt, s tíz évig Földmár doktor, majd később Ney leánya, Klára, végül pedig a Ney unoka, Buzinkay Géza vette át a kör vezetését, amely immár leginkább a Litea könyvesbolt és teázó Hess András téri, barátságos pavilonjában rendezi összejöveteleit.

Az Úri utca 60. sötétsárga, kilencablakos épület, a Sigray grófoké volt, kik közül a jakobinus összeesküvőt a hét halálraítélt közül elsőnek fejezték le a Vérmezőn. Utóda, Sigray Antal amerikai nejével, Harriet Dalyvel 1923-ban költözött ide, bár az év java részét az angol telivér tenyészetéről híres ivánci birtokán töltötte. A keresztény-ellenzéki, legitimista, Hitler-ellenes Sigrayt innen hurcolta el a Gestapo 1944. március 19-én, tehát a német megszállás legelső napján Mauthausenbe. Nagybetegen szabadult, Svájcba, majd New Yorkba emigált, ahol 1947 decemberében meghalt. 1944-es letartóztatása tényét emléktábla hirdeti a kapu mellett.

A Prímási Palota következik, az Úri uta 62. alatt. Itt lakik a magyar katolikus egyház feje, az esztergom–budapesti érsek, ha a fővárosba látogat. Ezt a későbarokk-copf épületet 1865-ben Scitovszky János hercegprímás vásárolta e célra, persze az állam elvette a szocializmus építése idején, és csak 1991-ben szolgáltatta vissza. Közben gondatlanság miatt alaposan beázott. Nagyon szép a bejárat fölötti erkély franciás kovácsoltvas rácsa.

Erdő Péter bíboros érsek urat tehát hiába kérdeznénk a világnézettel kapcsolatos alaptémánkról, mert hiszen nem vérbeli várbeli, csak olykor itt megszálló vidéki vendég.

Ebből a szempontból az Úri utca 64–66-ban lévő palotával sem tudunk mit kezdeni, merthogy ez a német nagykövetség épülete. Első említése 1490-ből származik. A török elleni harcokban a régi ház elpusztult, csak a pince maradt meg. Az újabban emelt épületet 1922-ben vette meg a német szövetségi kormány több mint százhetvenezer dollárnak megfelelő összegért. 1944-ben Hitler megbízottja, Edmund Veesenmayer innen irányította Magyarország sorsát. A harcok során súlyosan megrongálódott a palota, 1952-ben államosították, épülettervező irodát költöztettek a termeibe. A németek persze futottak a dollárezreik után, és 1993-ban visszakapták a követségüket. Nagyarányú átépítés kezdődött, de itt is meg kellett előznie ezt régészeti kutatásnak. Ülőfülkék kerültek elő, két középkori oszlop, török kori leletek. 2000-ben készült el az átalakítás, egy braunschweigi építészstúdió tervei alapján. A vízum- és útlevélosztályra a Lant utcából lehet bemenni.

Az Úri utca 68. kétemeletes, klasszicista ház, nevezetessége a leányával ott lakó Kiszely István antropológus (korábban a kerület alpolgármestere), aki minden cáfolatot elutasítva ragaszkodik ahhoz, hogy húsz éve, a szibériai Barguzin ótemetőjében Petőfi Sándor földi maradványait azonosította. Immár belekeseredett a Petőfi-vitába és egyéb, ennél kellemetlenebb gondjaiba. A házat mai formájára 1864-ben az ükapja építtette át.

Szemben parkocska zöldell. Nagy, sárga épület hátsó fala a háttér, melyen – ha néhány lépcsőfokon lemenve odafáradunk – a műemlékeket jelző egyentáblát találunk: „Egykori ferences kolostor, épült 1701 és 1733 közt. 1789-ben hivatalnak alakították át. 1795-ben a Martinovics-összeesküvés részeseit itt őrizték és ítélték el.”

A házat majd az Országház utcai oldaláról derítjük fel.

Elérkeztünk mai hosszú sétánk végére, az Artemisz-kúthoz. Ott áll a fák közt az ifjúság öntöttvas istennője, 1968 óta. Nevet is, helyet is változtatott pályafutása során. 1840 körül készülhetett a redőzött ruhájú s köpenyű, akkor még Hébének nevezett nőalak, ki vállcsatját kecses mozdulattal fogja össze. Történetét a felirat mondja el: „A kútszobor Praxitelész Artemisz-szobra nyomán készült. Az egykori kút a Kapisztrán téren állt mintegy fél évszázadig. 1925–36-ig a Hess András téren. A lebontott kútból csak a szobor maradt meg.” Amihez hozzátehetjük, hogy a vas istennő 1932-ben az akkor Ince pápa nevét viselő Hess András tér 2. udvarára került, s mikor a ház az 1944–45-ös harcok során romba dőlt, a szobrot a Régészeti Intézetbe, majd onnan a nagytétényi kastélymúzeumba vitték. A Fővárosi Tanács szállíttatta vissza a Várba. Azt hiszem, ivóvíz csobog az alján, mert egy hölgy éppen iszik a csobogóból. Remélhetőleg nem kap hascsikarást.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben