×

Jelentés előtti csönd; A szeretet szerkezete; dünnyögés a vége

Németh Bálint

2009 // 07-08
Jelentés előtti csönd

Szégyelld magad, szúrt le unottan az óvó néni,
nem emlékszem, mit követtem el, talán akkor
vesztem össze Gáborral, talán akkor vágtam pofon,
akkor vágtam pofon életemben először valakit.
Talán már nyárelő volt, talán még kiscsoport.
Szégyelld magad, mondta nyugodt rutinnal,
ahogyan cölöpöt ver a földbe az ember,
szégyelld magad, és én azt válaszoltam,
nem tudom, hogyan kell.

Erre persze kibillent, mi az, hogy nem tudom,
hát mit képzelek én magamról (egész keveset
képzeltem még akkor, azt hiszem), mit képzelek.
A dühe végül is nem lepett meg, pedig hát
nem hazudtam, fogalmam sem volt, hogyan kell
szégyellnem magam, azt azonban sejtettem,
ismernem illene a szót, a felszólítás által elvárt
magatartást, talán még elképzeléseim is voltak
arról, hogy illik tartani a fejem (kissé lesütve,
ferdén?), a gerincem (egyenesen, mint egy karó?),
ha éppen szégyellem magam.

Kínomban csak toporogtam, tördeltem a kezem;
nem voltam ugyan ártatlan már akkor,
de azt se tudtam még, milyen lesz tényleg bűnbe esni,
és csak sokkal később jöhettem rá, hogy amit megéltem,
az maga volt a szégyen, a tiszta, vakító és valódi szégyen.
Az óvó néni előtt álltam, kissé ferdén tűzött a nap.
Csöndben voltam, akár jelentés előtt a szavak.

A szeretet szerkezete

erős a mi várunk,
de isten semmiképp sem az,
nem vár, csak fegyver,

persze erős fegyver,
de mégis: csak fegyver.

az idő is a fegyverünk,
mert nekünk dolgozik,
mert nem dolgozik,
mert szabadnapos,
vagy párbajban őt is agyonlőttük.

persze fegyvereink az indiánok is,
mi festettük az arcukat,
mi adtunk a kezükbe
másfajta, rosszabb fegyvereket,
indián asszonyt, gyerekeket.

ahogy éhes disznóról
álmodik a makk,
úgy vannak ők velünk,
homlokukon gyöngyöző veríték
a szeretetünk.

dünnyögés a vége

az akarat ha lecsorog
a szívbe az agyból, vagy mint
lecsókolbász lecsöpögő
zsírja: lehull, az valamit
jelent, azt jelenti: a szív
hiába gyűjtőfogalom,
a nemakarásnak sosincs
már vége, telik a porzsák,
és az is gyűjtőfogalom,
benne a gondolatmorzsák
és elszalasztott alkalmak
és szívsötét, és késő már
bármit tenni, a zsír útját
követhetnők, éppen csak:
minek? mintha az alkarját
vágná el az ember, s vére
csöpögne egy serpenyőbe

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben