×

A kakukk és szava

Kicsi Sándor András

2009 // 06
A kakukk (Cuculus canorus) a magyar etnozoológia régóta számon tartott madarai közé tartozik. A tavasz hírnökeként kedvelik. Legismertebb jellemzője: „Nem ül meg, a más féckébe raktya tojását” (Kovács 1987: 81). A Sóvidéken „Életmódjával kapcsolatosan állítják, hogy megissza a kicsi madarak tojásait, azt viszont, hogy saját tojásait más madár fészkébe rakja és így költi ki, már kevesebben tudják” (Gub 1996: 63). A rá vonatkozó néphitet Szendrey Zsigmond és fia, Szendrey Ákos nyomán így foglalták össze: „Közismert hiedelem, hogy kakukk »megmondja«, hány évig él az őt faggató kíváncsi. Aki első szólását jobb oldalról hallja, egész nyáron át egészséges, aki balról, beteg lesz. Jól jár Gyomán, akinek, mikor kakukkszót hall, pénz van a zsebében, mert egész évben lesz is. Kalotaszegen ha a férj felesége ételébe kakukktojást kever, az asszony álmában minden turpisságát kibeszéli” (Fazakas & Székely 1990: 187).

A magyar nyelvterületen általános kakukk elnevezés hangfestő eredetű, s ezzel a módszerel előszeretettel nevezik meg a világ más nyelvei is (Kiss 1984: 195–196). További elnevezései a nyelvjárásokban: kukuk (Kovács 1987: 81), kukóka és kukucska (Herman 1960: 161, Kiss 1984: 196), életmadár, tavaszi jelentkezéséről (Kiss 1984: 196), becéző nevei: gyöngykakukk és a fiú (Herman 1960: 161). A Sóvidéken megvető elnevezése kukukmadár, rablómadár (Gub 1996: 62).

Édes Gergely Némelly tavaszi madarakról című versében a kakukk hangját a bankáéi után mutatta be:

Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!

Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!



(1983: 451) Ugyanez Szirmay Antal átdolgozásában:



A’ Babuk-is bu bu buk ’s ku ku kuk kukuk! a’ Kakuk így szól

(Hungaria in parabolis. 1807: 23, idézi Rácz 1992: 33)

Későbbi költészetünkben azt a jól ismert, már említett és máig élő (például Kovács 1987: 81, Gub 1996: 63, Lanczendorfer & Balázs 1998: 30) hiedelmet emelik ki, hogy „a madár szavának ismétlésével megjósolja az életnek hátralevő éveit annak, aki kérdezi. (…) Arany a babonára céloz, amikor Télben című költeményében mondja:

Bokorról bokorra lomha kakuk szállong

Szellős róna szélén.



Olvasatlan ígér

Hosszu, hosszu évsort, melyből egy se tölt el.



Tompa ugyanerre azt mondja Az erdei lakban:



Hé, kakuk, kakuk! szólj: meddig élek?

De Tompa még egyebet is felhoz, ama biológiai sajátságát, mely kétségtelen, hogy tudniillik fészket nem rak, hanem más madár fészkébe tojik, avval nevelteti fel ivadékát; mind a két hely gúnyos hasonlat.

Csalánok: „…jó, hogy nem tudod: / Hogy a kakuk pajzánkodott.” A csalogány és a sas: „A kakuk így: családot emleget” (Herman 1983: 133–134).

Az évjósló hiedelemhez kapcsolódnak Herman megállapításai: „A roskadozó emberről mondjuk: Nehezen ér több kakukkszót. A vénülő leányról pedig: Sokszor hallott már kakukkszót” (1960: 162).

Áprily Lajos Kakukk című verséből ismerjük meg a madárnak azt a tulajdonságát, hogy „Csak az öreg hím hangja a jól ismert kakukkszó, a tojóé teljesen más, sólyomszerűen kacagó, de izgatottságában sajátos fújó hangot is hallat” (Farkas 2000: 21).

Szól. Elhallgat s figyel. Megszólal újra.

A lombot édes láz borzolja meg.

Mintha Pán-fuvolából szabadulna,

hangpárja hívó, buggyanó, meleg.

A felső-szigetköziek szerint „Akkor szólal meg, amikor a tavaszi árpa kalászából harmatot iszik, és akkor hallgat el, ha az érett csórmánytól, annak bugájától bedagad a torka. Ugyanis nyáron sok hernyót eszik, a torka tele lesz szőrökkel, tüskékkel, ezt a ragáncsos csormány viszi le rulla. Ilyenkor csak hirettyőzni tud, azaz krákogni” (Kovács 1987: 81). A helyi nyelvjárásban csórmány ,májusfa (Padus avium)’ (Kovács 1987: 32).

Lanczendorfer Zsuzsanna és Balázs Lívia Győr környékén gyűjtötte a következő hiedelmeket. „Ahány héttel Szent György-nap (április 24.) előtt megszólal a kakukk, annyi héttel tovább tart a meleg idő” (1998: 30). „Hogyha a kakukk Szent Iván napja (június 24.) előtt megszólal, akkor olcsó lesz a gabona, mert jó termés várható” (1998: 30). A Sóvidéken „azt tartják, hogy a szalonnát csak akkor szabad elővenni, megkezdeni, amikor a kakukk megszólal” (Gub 1996: 63).

Herman Ottó írta a kakukkról, hogy bár vonuló madár, „Tojója és ifja vörhenyes, feketéssel kihányva, így nagyon emlékeztet a vércsére – innen az a hit, hogy a kakukk őszrekelve vércsévé változik” (1960: 161). A Felső-Szigetközben „Hallani olyan feltevést, hogy télen a kakukk átalakul karvallyá” (Kovács 1987: 81).

A kakukkal kapcsolatban több mondóka is ismert. A Kakukkmadár mikor lesz nyár? Mikor apád kaszálni jár változatot Sóvidéken (Gub 1996: 63), a Kakukkmadár, mikor lesz nyár? Ha a kislány meztélláb jár változatot Téten (Lanczendorfer & Balázs 1998: 30) jegyezték fel.

A kakukkok a tibeti és a kínai néphitben is jelentős madarak (például Eberhard 1985: 167). Japánban hototogiszu néven ismertek, „tiszta behízelgő hangjuk, kiáltásuk legkedveltebb madárdalok közé tartozik (…), az ősi Manjósú versantológiától máig számtalan költőt megihletett mint a nyárelő jelképe, leghíresebb azonban a XVI. századi három nagy politikus, Oda Nobunaga, Tojotomi Hidejosi és Tokugava Iejaszu, meglehet, apokrif felelgetőse – Nobunaga: nakanunaraba / korosite simae / hototogiszu (»Megölöm a kakukkot, ha nem kiált«), Hidejosi: nakanunaraba / nakasite mijó / hototogiszu (»Kényszerítem a kakukkot, hogy kiáltson«), Iejaszu: nakanunaraba / naku made mato / hototogiszu (»Kivárom, míg a kakukk kiált«)” (Horváth 1999: 129, kissé más változatban Horváth 1985: 175–176).


Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben