Mi Urunk, az És
„E VERS ALATT IS VAN EGY MÁSIK”
(Szőcs Géza)
Az utolsó holdnegyed hetén kellett megérkeznie
ahhoz a bekötőúthoz, ahol az elsötétített
ablakú Mercedes, a müde Tod lelassít:
Stop! – buggyan ki a száján egy hang. –
Régóta vársz rám? a Müde Tod vagyok, és
rettentően fáradt, izzó törek a gyomrom,
nem tudok emészteni!
Azzal egyenként a szélvédőjére tapadt
bogarak testét kezdte elém teregetni.
Hogy
jobban lássalak. Szomjas is vagyok, eredj
egy korsó sörért! Az üres benzineskannát,
a gyomrát, kezembe nyomta. Azóta csend,
über allen Gipfeln, semmi nyissz, jól megvagyunk
bennem: én
és én.
Időnként harsányan felnevet:
Mint vénülő bal szemem, végül te is kihunysz
mitten in uns.
Ejnye! – szidom – ez nem is kevés.
Dörmög. Figyel. Kacag. Mi Urunk, az És.
Esti kérdés
Kornélnak
néha fölcseng a telefon
a befejezett múltból.*
nem hallod? jönne ő, a másik.
felületeket ütve rajtad
(jönne, jönne át)
homlokodtól a térdkalácsig.
néha fölcseng a telefon,
megrándul a kéz, a mellkas,
nyugtalanul a váll,
felületeket ütve rajtad
már zizeg és motoszkál.
felszalad, koszos motelbe
ér hirtelen: beléd,
ahol a lift épp elromlott talán.
ti ti tá szün – hallod? dorombol.
ha látnám, szólnék neked,
én megmondanám.
I. befejezés:
felhasadt mutatóujjadból egy kötélen ereszkedik alá
a habos kádba a Másik.
megduzzad rajta a pulóver a forró vízben,
és halkan ásít.
II. befejezés:
trapéz alakú kert, a trapéz egyik húrja
a barna kerti híd,
melyen áthaladtam tegnap este.
(s biztos tegnap csak a brandy tette)
úgy láttam, egy gyümölcs visszaszívódik
az inas ágba.
a szilva a kéreg alatt tehát megél?
ezen gondolkodtam, mire a magot elém köpte
egy méregzöld, zizegő levél.
* Tőzsér Árpád.