Balaton; El lehet menni

Balaton

Hazám köldökében vízcsepp:
lenyalom.
Édes, édes, édes a Balaton.
Ráfekszem,
megtart,
halálos nyugalom
árad szét bennem,
és én is akarom.

Vitorlák integetnek:
valami üzenet
ismeretlenül
átjárja szívemet,
csakis az ismeretlen
vagyok és lehetek.
Fedezd föl,
s ne tudd, hogy fölfedezed.

Egyetlen csepp az élet,
s mekkora súlya van.
Nem tudom,
hogyan éljek,
hát
megadom magam.
Fenntart a víz,
cirógat,
szerettelek nagyon,
s aranyhidat vert hozzád
az esti Balaton.

El lehet menni

minden költőben
asszony is lakik
örökkön-örökké keres valamit
s mert nem találja
sírdogál kicsit
minden költőben asszony lakozik
gané a világ!
de ő még takarít

minden költőben
gyermek is lakik
úgyis lefogják majd a szemeit
mert nemcsak lát
képes láttatni is
minden költőben gyermek lakozik
ám a világnak
felnőttet alakít

minden költőben
férfi is lakik
aki megvívja forradalmait
a kicsi harc
is fájhat egy kicsit
minden költőben férfi lakozik
aki elveszti
forradalmait

minden költőben
költő is lakik
és mindig mondani akar valamit
és mert költő
hát önmagára vall
és ha kell naponta belehal
s mert félnek tőle és kinevetik

a költőben a költő
már nem lakik itt