×

Kalotaszegi megszólíttatás

Meskó Bánk

2008 // 12
Sztána, 2008. július utolsó vasárnapja. Ragyogó napsütéses idő van, istentiszteletre készülünk, a helybeli ismerősök Farnast ajánlják a falu közelsége és középkori templomának lenyűgöző szépsége miatt. Kalotaszegi dombok-völgyek között tesszük meg az utat az alig hét kilométterre levő Farnasig. A templom a falu északi szélén csendes nyugalommal húzódik meg a cserjékkel átszőtt erdő lábainál. Békés örökkévalóság, madárszó is csak elvétve hallatszik.

Belépünk a templomba, a tiszteletes úr már prédikál. A gyülekezetből tízen ülnek a padokban, hét nő és három férfi, valamennyien ünnepi ruhában, megszentelve a hetedik napot, a vasárnapot, melyen az Úr is megpihent.

Heten vagyunk új jövevények. Beülünk a padokba, a szószék felé figyelünk, és észre sem vesszük, hogy rabjai vagyunk az elhangzó szavaknak. Elnézem a tiszteletes úr arcát: múló idő vájta barázdák a napsütötte arcon, Kós Károly-i orr a magas homlok alatt, egy megfáradt szem, mely kérlelhetetlen tüzével teljesíti feladatát: szeretetet adni és kapni. Orgánuma meggyőzően szolgálja gondolatait, rendíthetetlen elkötelezettségét.

Beszédében a szeretet a kulcsszó, az alfa és az ómega, de közte a szeretet minden öröme és bánata. Lehet szeretni úgy, hogy jó vagyok, igazságos vagyok, hogy hazugsággal enyhítem a fájdalmat, ostorral kergetem ki a kufárokat az Isten házából, gonoszsággal áltatom a jó szóra éhezőt, hogy rátaláljon az Istenhez vezető útra? A gondolkodó, szeretni akaró ember kétségei az út, a helyes út keresése földi zarándok életünkben.

És beszélt, feljegyzés, kézirat nem volt a kezében, mégis minden mondata tökéletessé kerekedett roppant belső formaérzékének eredményeképpen. Az ellentétesnek ható téziseit világos, egyszerű mondatokban oldotta fel. Azt éreztük, hogy az, amit hallunk, csupán töredéke valami sokkal hatalmasabb egésznek, s hogy ez a kivételes szellem még órákig beszélhetne így, ilyen magasröptűen, tartalmasan, mégis oly egyszerűen.

És beszélt, arcomhoz emeltem kezem, hogy letöröljem a verejtékcseppeket, de már tudtam, hogy sírok. Barátaimra néztem, arcukon a meghatódottság ugyanazon jelei.

Miért? Megszólíttatunk.

Az elhangzó szavak ereje mintha lebontotta volna a templom falait, s a kitágult térben úgy éreztem, hogy ez a felkent ember ezreknek és ezreknek prédikál.

Kalotaszegen, Farnason, 2008 júliusának utolsó vasárnapján átölelt az Isten.

*

Ui.: Az Isten szolgája aznap Bálint Ferenc nyugalmazott tiszteletes úr volt Váralmásról. Lelkészi munkája során soha el nem hagyta nyáját, és csak Kalotaszeg falvaiban szolgált Isten rendelése szerint.


Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben