Másnap; Mikszáth úr második esküvőj

Másnap

Ez a hajnal titkos tücskök
békés takarója,
de a parazsat, a füstöt
két tenyerem óvja.

Szálljon a tűz, haló lángja
virágokba hullan.
Minek ide magos máglya
fölélni a múltam?

Kelyheink ha kiürültek,
kormot köp a kályha,
őszbe, sárba-sírba sürget,
de a tavaszt fájja.

Hej, de mégis ropogósan
perdüljön a rondó,
horzsolódjon rózsa torzsa,
májusunkat mondó.

Arcomat majd könyökölöm,
fülig ér a térdem,
vigyor is lesz az örömöm,
vicsor is a bérem.

Mikszáth úr második esküvője

Gyapjú száll a tüskefára,
kapd el, Bogáncs, régi szógám,
nekem lett az kitalálva,
mire jó, ha nem látszom már.

Juhpihével, báránypelyhe
szálló ősszel, pipafüsttel –
kerék fordul, térül helybe,
szilva buggyan nehéz üstben.

Őszi köd is itt hömpölyög,
s ha szerelem, idetoppan,
van itt kalap, fej meg könyök,
az vagyok még, aki voltam.