Nyugat-tabló

Juhász Gyula

A tehenek vonulnak reszketeg,
Földrészek foltjai a hátukon,
Köztük évek fejte tej-tengerek,
Otromba szívem nyakukban kolomp.

S a kontinensek egyre rengenek,
Ahogy bőr alatt rándul az izom,
És ráncolódnak tejszőr tengerek,
És látványuk tejét iszom, iszom.

Kosztolányi Dezső

Mert hát játékszer minden kisgyerek,
Szemgolyóbisát is kiszedheted,
Guríthatod sarokba, árnyakig,
Hol szemöldök a ragadós homály,
S egy kisgyerekfül porcellán ladik,
Ha vízre tennéd, körbe-körbe jár,
S az ujjacskák kandiscukor-rudak,
Jól is lakik, ki belőlük harap,
S a kisgyerekvér nagy, vörös szalag,
Mely minden apró résen elszalad,
S a gyermek teste kenyértészta csak,
Mit egy nagy pék órjás teknőbe csap.

Szép Ernő

Nézd hajamat, e puha zuhanást,
Öngyilkos vágyna lenni, ámde, lásd,
Ahogy fejemről magát leveti,
A hajgyökér lendületét szegi.

Nézd, hogy zuhan a föld felé kezem,
Mint madár szegett nyakkal, véresen,
De felröpteti egy-egy mozdulat,
S a két madár hajam lombjába csap.

Somlyó Zoltán

A kabátom, jaj, gombok fura titka,
Testemet óvni kösöntyűs kalitka,
Megfakult ábránd tanyája a kabátom,
Szél viszi szét csontomat, ha kitárom.

Kórók közé rakott ki engem Isten,
Hogy álltó nap bokrok közét kerítsem,
Mustszag, harangszó, titkos sebeknek ősze,
Vászon-szobor: lettem a semmi csősze.