Három (humoros) halálvers

Betolakodó halál

Kapirgáltam, gereblyéztem a kora tavaszi kertben,
S a nyitott kertkapun keresztül
Besomfordált egy kopaszodó öregúr.
Dugott valamit a háta mögött,
Majd onnét háromágú ezüstszigonyt kerített elő,
S tréfásan nekem szegezte: Tudja, ki vagyok?
Szárazföldi Poszeidón? Próbáltam tréfára venni.
Én a halál vagyok, deklamálta baljósan,
Szigonyom első ága a prosztatarák.
Magas vérnyomás a második.
Harmadik ága a cukorbetegség.
S ha ez sem lenne elég, forraszhatok rá negyedik ágat is.
Maga nem fél tőlem? De igen.
Épp azért ne hadonásszon avval a szurkapiszkával
Az orrom előtt, mert még kárt tehet bennem.
Sőt, önmagában is.
Maga költő? Szeretem a költőket.
Oly szépen halnak. Többnyire engedelmesek.
Ismertem valakit, aki azt írta: rokonom.
Földerültem. Ez csak a Bandi lehetett.
Ismerte maga is? (No, ki ne ismerné a Bandit?)
Úgy elpakoltam, mint... Befőttet a szorgos háziasszony?
No, velem nehezebb dolga lesz,
Jámbor külsőm agresszív belsőt takar,
És ellenáll. És szembenéz a sötéttel.
(Do not go gentle – javallta a velszi költő.)

Átkozott orvosok, dörmögte a halál.
Igen, a föld minden tájáról áthozott doktorok
Az én testőreim.
Maga pedig ne zavarjon. Kertem hadd műveljem,
Kérelmét írásban nyújtsa be, három példányban.
Mihály arkangyallal láttamoztassa.
Most pedig hagyja el szerény birtokom,
S vissza ne térjen, míg az adott óra nem üt.

Akkor sarkon fordult a rosszul öltözött jelenség,
S a kapun át a sarok felé botorkált,
Ahonnét a Balfenék utca indul
A Hátsófertály oldal felé.

Sakkmester halál

Villanyposta:    From: mors@pestilence.hades

To: vitézúr@holvolt holnemvolt

Subject: sakk és hetedik pecsét

Kedves (kedvetlen) V. úr!

Ismervén a sakk és a művészi filmek iránti vonzalmát,
Hadd jegyezzem meg, hogy Antonius Block híres játszmánkban
Kétszer is rosszat húzott: gyalog-, majd futóáldozata
Hibásnak bizonyult, s vesztő állásba került. Futó b6ra
Vezér e7, s az állás döntetlen. Bergman úr
Kiváló auteur volt, de a sakkhoz – gondolom – nem értett.
Döntetlen? Akkor nem kellett volna
Fölráncigálnom a dombtetőre az egész pereputtyot,
De akkor hogy fejezte volna be a híres rendező a filmet?
Várában a lovag unalmában öregedett volna meg,
s a vegytisztítóhoz küldhette volna el
zekéjét, melyen piroslott a hetedik pecsét,
míg a völgyben flagellánsok és boszorkányégetők
bizonygatták, mily fennkölt és jóságos
az aprópénzre (meg)váltott emberi nem.
Apropó: mikor ülünk le egy barátságos partira?

Tisztelettel régi kibice:

Mors

Bürokrata halál

A rémálmok s rémfilmek órája ez.
Lebben az ominózus függöny,
S ágyam mellett megáll ez a hajléktalan alak,
Aki minapában kertemben a halálnak adta ki magát,
S szigonyával fenyegetett.
Most aktatáskát lóbált csontcsuklós kezében,
Asztalomhoz invitált, s nyomtatványokat kotorászott elő.
Most megírjuk a gyászjelentést. Maga meg én.
Remélem, kooperál, különben én írom meg az egészet,
S azt nem tűzi a kalapja mellé.
Látja, a nyomtatványon négy rovat sorakozik,
A, B, C és D (ez utóbbi a temetés módjára vonatkozik),
Legfölül a név, életkor, halál ideje és oka
(Egyelőre kitöltetlen).
Mindegyik rovatból pipáljon ki egyet,
Írja alá, s kész a dokumentum.

Holnap reggel beadom a portánál,
S a mennyei hatalmak bizonyára elfogadják…

„A” rovat: nevet ád az eseménynek
Elhalálozott
Jobblétre szenderült
Megboldogult
Mennyei atyjához költözött (Mihály arkangyal bútorszállítóival)
Állást vátoztatott
Deszkát árulni Földvárra utazott
Megrúgta a vödröt (kicked the bucket – tükörfordítás)
Kipurcsintott

„B” rovat: a körülmények
Hosszú szenvedés után
Súlyos – „ –    – „ –
Rövid  – „ –    – „ –
Hősiesen viselt   – „ –
Türelemmel viselt   – „ –
Váratlanul
Családjától körülvéve
Egyedül, a sivatagban
Holttestét nem találják

„C” rovat: megfelelő szertartások
Engesztelő szentmise a Mátyás-templomban
– „ –  úri vacsora a Mátyás-pincében
Emberáldozat az osztrák-azték szabadtéri színpadon
(sursum corda – no, elő avval a véres, lüktető szívvel...)
Ittas orgia a dülledt szemű ateistaklubban

„D” rovat: a temetkezés módja
Dísztemetés: hamvait örök nyugalomra helyezik
(feketeezüst hintó, zenekar, gyászhuszárok)
A bonctani intézetnek ajándékozzák a porhüvelyt
Isa por és hamu: a hamvakat helikopterből szórják az óceánba
A testet hármas koporsóba helyezik
(A sírásókat lenyilazzák. Ne sejtse senki,
V. úr hol s merre nyugoszik.)

Az utolsót nemcsak kipipáltam, aláhúztam,
Annyira szimpátikusnak tűnt. (De Halál úr,
Mi lesz a gyászoló tömeggel?)
Azokat is... Mit érdekli magát?
Maga már megérkezett Földvárra…

Akkor felocsúdtam. Bemosolygott
Ablakomon a tavaszi hajnal.
Hora mortis incerta. Még élek. ÉLEK!