Az ujjszülöttek-Barnabásnak és Ágostonnak; A szarvasgomba-Mirtillnek

Az ujjszülöttek-Barnabásnak és Ágostonnak

Egy csecsemőnek még nincsenek madzagosságaik,
vicceltem, kötelességeik,
nem úgy, mint egy óvodásnak.
Elég, ha az eget karmolássza,
hátha előbukkan egy másik hold vagy még néhány csillag,
vagy lukakat szúr apró ujjaival az égbe,
hogy az eső nyugodtan zuhoghasson,
mintha szitából öntenék,
és nem dézsából,
ami vödröt jelent, ha nem csalok az emlékezetemmel.
Ilyeneket csinál még egy kisbaba:
megpaskolja a felhők párnáit,
a nap pedig fáradtan ráhajtja fejét,
és bíbor horkolással lemegy,
magára húzva a takaróját.
Ha ezzel is megvan a csecsemő,
akkor kiengedi a torkában vidráló összes hangot,
akik úgy úsznak fel a nyelőcsövében
található nyálban,
mint a vidra a hegyi folyóban,
ha árammal szemben kell úsznia,
mert nagyon éhes,
de a pisztrángok fent vannak,
ő pedig lent.
És ezek annyira jó dolgok,
nem úgy, mint a rendrakás,
mosakodás, fésülködés,
a nem hangos büfizés és nem bugyborékolás a kakaóba,
a nem csúnyanézés az igen csúnya bácsikra,
és még sorolhatnám.
Sokkal szívesebben lennék ezért újra ujjszülött,
aki, amikor megszületik, olyan kicsike,
hogy az orvos bácsik, amikor kézbe veszik,
nem látszik ki az ujjaik közül.
Innen van ez a furcsa nevük, most már gondolhatjátok.

A szarvasgomba-Mirtillnek

Magas vagyok,
majdnem egy langalétra,
de ez nem baj,
pont hogy szerencse,
mert így én is tudok kosarazni,
mint apa, aki hosszú is,
és izmos is, a pincénk előtt például
egyszer négy rekesz bort emelt fel egyszerre,
erős a rekeszizma,
mondhatnám,
de azért én sem vagyok kutya,
az edzőm szerint,
még sokra vihetem,
csak hagynám már abba
a meztelenkedést,
vagyis hogy nem viselem a csapat mezét,
ami olyan ronda,
mint egy barlangi banya hálóinge,
nem azt mondom,
hogy legyen tündérrózsaszín,
de azért ez mégiscsak túlzás,
ezt persze így soha nem mondom neki,
csak hímzek és hámozok,
és arra gondolok,
hogy festek rá virágokat vagy gombákat,
netán egy szarvasgombát,
ami nem egy gomba aganccsal,
hát hülye leszek ilyet gondolni,
amikor gombász az apukám,
hanem egy olyan gomba,
aminek orrcsiklandozó illata van,
és ha félbevágod,
olyan, mint egy gyönyörű csipketerítő,
amilyet a dédimama szokott horkolni.
Lehet, hogy én is inkább gombász leszek,
És nem annyira kosaras,
ezt még kitalálom,
úgyis túl fiatal vagyok még ahhoz,
hogy öreg legyek,
úgyhogy ráérek.