×

Dal az Időballonról

Tolvaj Zoltán

2008 // 06
A Mechwart teret nekem nem
kellett magam köré képzelnem,
amikor a baszk tehenészlány
irdatlan dudáit felfedte a parkban.
Hajnal volt, előttünk a Bem mozi
döngött a Los Tirpacos zenekar
szédületes happeningje folytán,
és miközben a blúz alól a melle
képem holdudvarát belengte,
annyit kiáltott a szerecsen-
dió-szagú ibériai őshazába,
fuck!, bászki ETA”, és „free
Szabócs medzse”, ám kilógó
dialektusa miatt nyilván
nem vehette túl komolyra
e Pireneusoktól távoli dajka-
földet, avagy a bennünk szesszé
lobbanó tirpák testvériséget.
Később egy zsúfolt plázson
néztük, ahogy a koreaiak el-
verik a franciákat, de a Dunán
fordítva szikrázott a gólöröm,
ültünk a köbön, és én továbbra
is csak bámultam az arcomon
átúszó ikerholdakat, tejvörös
dinnyehájat. Nem érdekelt más
terror, semmiféle egyéb kötés,
melynek rendszere eltávolíthat –
kevesebbet ér a felbujtó oknál,
hogy ebben robbanok, és nem ott;
idézve csak, miként torlódnak lágy
részeink, mielőtt elragadnának
olyan kifejezések, mint a muxu,
kakazaharra és ikusi artean,
meg sok egyéb altamirai gégezaj,
mellyel csak a nyíregyházi francia-
tanárnők baszakodnak. Így aztán rá is
hangolódtam, mivel ez a fő akkor,
ha pár irreális tárgy kíséretében
két tényleges test sütkérezik,
nem tudni, miben, meddig és minek,
de látják, a sűrített jövőben már
jóval több a választék; akár nekik,
akár csak köztük; a hegyek, a hűsipar,
források holt nyelve és a kilók-
méterek konkréttá szövődő para-
jelenségei. A logikailag örökkévaló pilla-
natnak természetileg nincs zajlása,
megfeszített rekesz az idő dülledő
ballonján, itt leng orral szemben,
soha el nem illan, legfeljebb ki-
durran, amint az ölünkbe eresztjük,
mialatt mi dőlünk, mélyen hátra, be-
szíva ezt a kiterjedéstelennek épp
nem nevezhető pontot, teli tü-
dejébe fújjuk torkos szólamainkat.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben