„O bella libertŕ, o bella…”
Elizabeth Barrett Browning
A véneket az álmatlanság
az ablakfához léceli.
Nem segít semmi elvegyülni,
csak lenn a város fényei.
Milyen a jó fény? Odafentről
minden ökörszem rétisas.
Minden fatörzsből pálmaág nő.
Minden utaspár nászutas.
Veszedelmes ez a bolyongás.
Gránát robbant a hegyeken.
Többé nem bír kijózanodni,
aki túlélte, s aki nem.
S az álom-nehéz súlytalanság,
az élet helyett álmodás
több sebet ejt a szakadékon,
mint az a gránátrobbanás –
félig üveg tekintetükkel
nézik, ahogy a fény nyilaz.
Míg mindenestül szét nem dúlja
emléküket egy rétisas.
Firenze, 2008. április
