Borköszöntő; Homályos; Telihold

Borköszöntő

Ezt a hordót,
ahogyan vérzik,
a vörösboros hordót szeretem.
Nevetem, ahogyan félig
tele szolgál,
vagy félig üresen.

Nevetem, ahogy a kádon
két hétig szüntelen
festi magát, csak hogy családom
ha issza, boldogabb legyen.

Hol van itt már a metszőolló,
hova lett a fáradozás,
amíg élünk,
csak élni is jó,
egy pohár bor kell,
és semmi más.

Homályos

amikor egy pohár vörösbor
megkínál egy igaz baráttal
utazz el ebből a világból
virágének légy
nóta népdal

legyél pohár
és feneketlen
mélységeknek láss az aljára
pántolódjon homlokodra
a mámor
buboréklánca

szeresd Istent
és úgy öleld át
habár minden egyéb homályos
hogy istennek érezze magát
s te állj tovább újabb baráthoz

Telihold

Ki pisált ekkora tócsát
az ég közepibe?!