Arany-átiratok

(Untig)

Nem írok, nem is olvasok;
magamnak is már sok vagyok.
Csak ülök itt a szigeten –
a révészemet figyelem.

(Botos, kalapos)

Mert mi marad, ha semmi nem marad?
Kivénhedt eb; csak vonyít, nem harap.
Leszáll az est, és elszáll vél’ az álom.
Amit kerestem, ugyan nem találom.

Akit kerestem: távol, mint az Isten –
alig várom már, hogy magához intsen.
Könyvem is betelt, kivérzett a nap.
Kerűl az álom. Ugyan mi marad?

(Karlsbadi anziksz)

Ni, egy savanyú öregúr:
pipafüstje se bodorul –
csak ül báván, az élete
alig pislog már két hete;
begombolkozott állig.

Egy vízen élünk, öregem:
tömd meg a pipád rendesen,
s míg értünk jön az omnibusz,
tartsd szárazon a fidibuszt;
hátha még felparázslik…