Fényeskedik…; Felköhögnek…; Dühöng…
Mózsi Ferenc
2008 // 01
Fényeskedik…
( – éjjel – )
mikor ránk borul az éjjel fényeskedik a lélek
a szaporátlan szavak pótolják a levegőt
minden akkor történik amikor akar
lassan elmarad belőlem a gőg és maradok talpazatlan
néma szoborként őrzöm egykori magam
múltam sokat eltakar és nincs kései apelláta
visszalapozva abban a Nagy beteljesületlen Könyvben
futtatom a sorokat és pergetem a vetítésre kész filmet
valahol a dokumentum és a játék határán
vágódik a kép és gömbölyödik a kocka
az emlékek szedetik a pirulákat
a gyakorta felidézett fájdalomnál nincs erősebb
parancsszó és feleselek az elmúlással…
Felköhögnek…
( – morcosan – )
morcosan felköhögnek a reggelek
az álmok fátyla még ott ragyog az arcokon
hűsíthetné lelkünket egy-két hasonlat
újra átlapozott versek ihlete bódít
és hogy mindenütt vagy nekem is jó itt
az igyekvő nappal kapkodós áhítatánál
Isten sietősen kiméri az aznapi feladatot
felhorkan egy félbehagyott szó
és a kórházban elindulnak a betegek új remény felé
az injekciós tűk biztosabban lendülnek
vénáink befogadóbbak
ez a felkarcolt türelem sem csorog tovább
jól irányzott ígéretek hűtik forró agyunk
egy jelre várunk gyógyulni vágyók
ez megállapodás nélküli Missa Agnostica
a kimért várakozás még a jövőért szól
az ébredés kíméletlenül kijózanít
az ember kapkodva értékeli adagolt lehetőségét…
Dühöng…
( – ketrecében – )
fel vagyok vértezve vörös sejtelemmel
hat deci kiválasztott nedű faktorom szerint
ezzel még megkerülhetem a földet
utolérhetem a lemaradt verseket
fáradékony szavak ágaskodnak az útelágazásnál
vajon melyik jelzőt követhetem
melyik meghatározó növeli létvágyam
mitől vérszomjas egy fogatlan ragadozó?
saját ketrecében dühöng a féken tartott pára
új rezervátumról álmodik nyugtatóul
hol tetszés szerint keveredhet a kíváncsiakkal
mit lehet még felfedezni ami dúsítja a fantáziát
milyen recept és melyik patikában váltható be?
az orvosi diagnózis véletlent állapít meg
konzíliumot tart a mégsem
nyitott esernyők között futok nedvesen
vágyaim verdesi a kíméletes Úr
a templom ajtaja hivalkodón tárul
jaj melyik áhítatot kövessem…