Vasy Gézának
Egyetlen hang háza ez, s ki
hűséges volt, renegát,
ott lesz, hogyha jött is vakon,
fényt hazudva, éjszakát,
hiszen egykor megroggyant, az
életéről hallgatott,
most szörny időbe visszanéz,
és felölt minden alakot,
hó ha falja ligeteit,
s mezeibe fagy harap,
magavesztőn riad rád, hogy
higgyed, ez a pirkadat,
léted hiszen fölemel majd,
s földre bukó ég alól
makacs fáid menete még
utolszor is elsodor,
és elindulsz, és hallod már,
letépve a maszkokat:
seregünk se vinnyogja, hogy
bennünk hazák omlanak.
