×

(ahogy a régész mind mélyebbre); (jobban járok ha mancsom); (a függönyök mögött ez este)

Prágai Tamás

2007 // 05
(ahogy a régész mind mélyebbre)

ahogy a régész mind mélyebbre
hatol – és tárja és dobálja
a földet rögös kupacba és motoz
óvatos, finom

kézmozdulattal, spaklival, ecsettel –
nehogy moccanjon csontocska,
rész, porcika
„egy csontja se vesszen”

a kétszáznégyből, ha már a napvilágra
bukott, légre tárt állkapoccsal –
így bontom én is most ki
e versszövetből

alakját, ahogy dolgozik, a rétegzett
múltba merülten, meg nem torpan,
munkál, időz. koponya lett a tárt világ,
a faluszéli dombhát

mélyén emlékek riasztó-hideg
barlangürege a kihalt szem, s hogy milyen
odvas eszméket rágott,
az állkapcsában őrzi három őrlő –

nem kapkod, nem is késlekedik
semmit. halad, de óvakodva,
talán mert szaggatni szánja
a testét annak, aki az anyánk.


(jobban járok ha mancsom)

jobban járok ha mancsom
nem helyezem hűvös üvegére
ha nem hiszem: enyém
a habbal együtt fenékig inni nem törekszem

csodálom csak a tájkép aranyíve
törékeny falán éppen most hogy dereng fel –
már bánom is hogy épp ilyennek látom
túl konkrét túl anyagszerű

deres falán egymást kergeti
két árny egy idegen
és egy hozzám nagyon hasonló.
magamhoz mért lettem ilyen kegyetlen?


(a függönyök mögött ez este)

a függönyök mögött az este
a meghitt tárgyakat belepte
a hűs enteriőr
mélyén a sütiszag
lapul

a földúlt kincsesház szobácskák
zárját parancs alatt bezárták
a kulccsal éji őr
volt karhatalmi tag
vadul

poros a bronzszobor s a hallon
át rápillog a kőmedalion:
mondja már, sérti önt
a szó, hogy kisztihand –
halul?

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben