A szappanfőző álma

állandó füst
meg a gőz
mindig vonatok
csattogás
Gát utca
koszhalmok száradó
ruháskötélen
olcsó fröccs
pálinkaindulat
ritka fehér kenyér


mindig
büdös csontok
rothadó inak
lúg hamu
trillázó gőz
síró vasak
hatalmára
megáll a pillanat
óceán húzna
magára


kitántorgott tényleg
másfél millió
Amerikába
közte volt-e ő


nem volt-e álma
egy kisfiú
aki jár szép ruhába
vasárnap libacomb
csontja csodálja
éhes ínyét
kuglert vesz
utána kislányokat kerget
papírforgóval
moziba megy
zsebébe ragadt
savanyúcukorral barátkozik

nem volt álma
szénlopó
kenyeresfiú
bélyegkereskedő
hitetlen görögkatolikus
isten háta megett settenkedő
parolázó
nevét is elvették
nincs Attila
csak Pista lehetsz
csakpistacsakpista

nem volt álma
fiatal fiú
komoly kamasz
kit nem gondja
szerelme rogyaszt
este
növéstől fáj
teste
nyúlik
piros almákat
aggat fákra
míg születik benne
vers
habzó igazság
termő fájdalom

volt álma
ifjú
nyúlánk férfi
hozzá
hason arccal
járomcsontján
fényt ringató
bajuszka mögött
billegő mosolyt
ki elbír
s lányok álmodnak tőle
lucskosat
papíron terít nekik vacsorára
ágya szűk
míg kályhája rideg
kabátja takaró
párnája könyv

álma
belefogyott
Budapest rengetegébe
elveszett
elbotlott Gát utcán
reggel még
kitántorgott
pálinkabűzös
konyhába
beléje könyökölt
nyivákoló porontyok
elől
káposztaszagú
lépcsőház
köszönt
ment
bele hajnalba
napba éjszakába
büdös csontok
rothadt inak
lúg hamu
trillázó gőz
síró vasak
elől
asszony elől
kinek tiszta kötényéhez
szappant lopni
nem volt ereje
óceán se hált vele
meghalt harminchétben
fia fogadta az égben
álma lett
valaki
szavára vadak ültek le sorban
s hallgattak
szépen szelíden
ő meg játszott velük
vas játszik így vassal
sín kerékkel
test földdel
szó a dallal

...nemzett József Áron...