Vudu; Anyaország

Vudu

Isten zabigyerekei,
költők,
hol aludtatok ma éjjel?
Vártak Benneteket a Téren,
várt a portás,
vártak a nyugdíjasok,
és vártak a rendőrök is,
hogy visszavehessék végre

azt a bábut,
amit róluk mintáztak
és tűkkel szurkálnak
a Parlamentben.

Isten Fiai, Ti,
akik nem alhattok,
mert véres szemetekben
minden október
minden elszáradt levele ott van,
hogyan hogy nem volt meg a fény,
csakis az árnyékotok látszott.

Az Ország Házát
felállványozták.
Fattyak, fessétek rá a neveteket,
óriásplakátok és kivetítők
közvetítik élőben
egy átvágott nyakú tyúk
agóniáját.

Isten mostohagyermekei,
költők,
az Urat ne káromoljátok.
A fiai vagytok,
s ami Rátok száll:
nem Tőle származik az átok.

Anyaország

Törvények nincsenek.
És már szabály sincsen.
Te vagy a taktika:
a stratégia Isten.
Nézz körül,
kivel vagy,
nézz körül,
kivel nem.
De tedd a dolgod.
És ne tedd hitetlen.

Ez az ország,
ahová születtél,
nem szeret Téged.
Mögötted hideg tél,
rengeteg,
s meglehet,
előtted is csak az van.
Mégis: ez a hazád.
Veled nem lakatlan.

Ha ki kezet mer
emelni Anyámra,
nem lesz nappala és
nem lesz éjszakája,
aki Őt emészti,
emésszen el engem:
nagy átok fog rajta

halálig különben.