Xántus
Jász Attila
2007 // 01
[Részletek egy verses regényből]
Eltűnt kor
Egy eltűnt korból jöttem
De nekem így jó olyan egy
Szerűen akarok élni mint
A síksági indiánok minél
Közelebb a földhöz közel
A növényekhez füvekhez
Virágokhoz kőzetekhez áll
Atokhoz olyan egyszerűen
Akarok élni amennyire az
Isten vagy a Nagy Szellem
Engedi olyan életet akarok
Amilyet ő szánt nekem a
Milyenről ő gondoskodik
Olyan egyszerűen akarok
Élni mint aki egy letűnt
Korba tér vissza olyan egy
Szerűen mintha el se ment
Meg se született volna.
7 dollár
Hét dollárral zsebemben léptem partra
Modern Kolumbuszként hogy felfedez
Zem önmagam rejtett lehetőségeit hét
Dollárral léptem a Semmi új birodalmába
Hogy új életet kezdhessek lehessek valaki
De addig még rikkancs matróz boltossegéd
Zongoratanító földmérő nyelvtanár leszek
De addig még évek telnek el miközben Indiát
Keresem csak lassan nyugszom bele
Ismerem fel hogy mindvégig egy
Másik Magyarországot kerestem
De nincsen.
Ha egyszer
Ha egyszer majd tényleg elmondom
Elmondanám mi is történt velünk
Mindenhol pontosan tudják mikor
S mire is emlékezünk ha éppen és
Hogy mit is nem felejtünk el soha
Mi történt Muhinál és Mohácsnál
Mi volt Segesvárnál s akkor azt is
Pákozdnál vagy a munkácsi várnál
Nándorfehérvárnál meg Óvárnál
Miért is szeretünk szomorkodni
Sajnáltatni magunkat persze de az
Ért voltak nekünk szép emlékeink
Egyszer
Tényleg
Mindezt
El kéne mondani mindenkinek
De nem mondhatom el senkinek.
Honvédzászlóalj
Hiába gyerekként még
De emlékszem a helyre
A völgy bejáratánál
A régi romok között
Az ősöreg fák alatt
Rózsaszín árvacsalán
Árválkodik tömegestül
A magyar katonák ők
Szemben a gyermek
Láncfű sárga virágaival
Magával az ellenséggel
Míg az árvacsalán így
Egyeztünk meg egy
Zászlóaljnyi honvéd
Magyar katona ezért
Soha nem bántottuk
Irtottuk volna őket ellen
Ben a sárga kutyákat ü
Töttük vágtuk ahogy cs
Ak bírtuk előre hát ma
Gyarok előre katonák!
A szabadság mámora
A végén mindenki megőrül
Állítólag én is a szabadság
Mámorának keresésében
Miként a döblingi remete
De lehet-e egyáltalán e betegség
Nélkül élni meghalok inkább
Hisz épp jó nap ez a halálra
Ahogy a sziúk is mondják
Mint ahogy bármelyik az.