Borsos Miklós szobrai; Modigliani: Rózsaszínű akt
Kerék Imre
2007 // 01
Borsos Miklós szobrai
Alvó leány
Térdén összekulcsolt karjára hajtva
fejét, szunnyad a lány szűz-öntudatlan.
Madárpihe-mosolyt lebegtet ajka
öröklétnyivé tágult pillanatban.
Vénusz születése
Diadallal magasba ívelő
feszes csípők, hóragyogású tompor –
amint lucsoktalan-tisztán elő-
bukkan a szétnyíló tengerhabokból.
Bimbó
A szemvakító sugárzásba tartva
kibomló szűzi-fehér szirmait –
lüktető-forró asszonyöl, amint
megnyílik, hogy a gyönyört befogadja.
Szabó Lőrinc
Meggörnyedt vállán a mindenség terhét
tartani erő és hit már kevés. –
Sistereg, lobog a szemüveglencsék
fókuszába sűrűsült szenvedés.
Kassák Lajos
Nem őt a sors, ő maga kalapálta
konok daccal műremekké a sorsát.
Tölgyfa-egyensúly geometriája.
Korrózióálló-fém-azonosság.
Pannónia
Ért gyümölcsök mézét ígérő, enyhe
hajlatok, mellek gömb-harmóniája,
karok, bujtogatók a szerelemre,
ti ringassatok át majd a halálba.
Modigliani: Rózsaszínű akt
Érett őszibarack pirkadó héja
ilyen, mint ez az ölelésre hívó,
megadóan elnyúló női test;
duzzadt mellén a rózsaszínű bimbó
fájón sajogva, merészen mered föl,
barnálló hónaljpihéin, az ágyék
sötét bozótján és az összezárt
combok ívén parázsló, szűzi vágy ég;
és nedvesen lüktet a néma száj,
tollmeleg fészke csóknak és mosolynak.
Félig nyílt szemében fölszólító
várakozás lángocskái lobognak.
Már nem is önmaga – anyagtalan
sárga sugárzás, ahogyan a bársony
barnák kontrasztjából bőre kisüt,
hogy maga körül mindent fénybe mártson.
S oly ártatlan és esendő, ahogy
egész lényével forr a pillanatba,
két karját szétterjesztve, mielőtt
megnyílna, hogy a gyönyört befogadja.