Igen; Váltság; Az utolsó előtti

Igen

Tagadni az érkezést:
az utazás befejezhetetlen,
a kikötő valótlan (hamis),
az öblöket még fel kell fedezni.

Letagadni a hajókat:
a csónakok felborulnak,
a víz elúszott fekete tornyok felé.

Megtagadni a célt.
A szenteket, akik elhagyták Szíriát.
Pedig nem eveznek, nem utaznak.
Csendjük felborít. Felháborít.

Igen, ez az igazi tagadás.

2006. március 6.

Váltság

Minden isten mögött zátony,
a madarakat eltalálom.

Eltalálom, feltálalom:
találgatom, mert a sorsuk
halhatatlan.

Halhatatlan, mint az álom.
Az isteneket mind megvárom.

Az istenek leváltanak,
felvállalják sok sorsunkat,

nemcsak egyet, nemcsak hármat,
harmadnapon feltámadnak.

Sorstalanok, mint az álom,
minden isten mögött zátony.

Quimiac, 2006. húsvét

Az utolsó előtti
Ez az ítélet nem az utolsó:
előtte tanácstalan tengődés,
előtte a lejáratott ősök haragja,
a már régen kisajátított szeretők bánata.

Az ítéletet nem hajtják végre,
mert az út a vége felé jár:
csak igazságtalan emberek járnak rajta,
olyanok, akik nem lelik helyüket,
akiknek nincs maradása.

Van még egy másik út is,
de az már talán az utolsó.
Az utazást jobb lenne elhalasztani,
a távolság egyébként is felfüggeszthető,
és az ítélet nem jogerős.

Párizs és Quimiac között, 2006. június 20.