Szabad október!

Nehezebb csontokkal tömött
kavicsokkal kövekkel dugig tömött kasokat háton
vinni sorsot          ugyanígy ki tud?!

Ágat hajtani – szilaj-fehér akácfa! –
ágat        faluszéli bozótba hanyatló őszön
virágernyőt           köteg bodza csalán iszalag felett –  ugyan ki???

Minden megmozdul, te: maradsz –––––
Minden zörren     felel a keleti szélnek
diólevél barnul                     elalél       pörögve elpereg –

Jeges  géppuskatűzben
dől a csalán             földhöz bú menedéket keres a pázsit –
ősz jön! jaj!           tél szállja meg termő kertjeink!

Ligetünk csontra csupaszodik
termő fák               bolyongnak benne              halottak –
föltámadt csontok               bókolnak benned őszi kertünk!

Csontagarak ugatnak szitokszavakkal – mi lesz?!
Neked ez mégis percegés   semmi –––––
szitokszó békaugatás         pernyesemmi!

Szél ha port söpör: te maradsz –––––
Tócsák arca dermed            te lapítasz a mélyben ––––
Föld alá tipornak  ezer magot őrzöl!

Meg ki állítja vadzöld futásod
tavaszi zápor                        ha önti bő zamatját
réten ha tappancsol                gázol fűnevelő mezőn?

Erőd zabolázni hol van az önkény?
Sarlókkal kaszákkal                             zsarnokság dühöng handabandáz
éles pengékkel                                     sebez: gyilkolni nem tud!

Sandán ha néznek
szemük csorbuljon                              lobot vessen benne a gyulladás –
bőrük öltsék                         magukra ing gyanánt                         Nessusét!

Benned vetkezik időnk meztelenre
termő csupaszra   hullatja szirmát –––––
az éledés kelyhében               mutasd meg magad sors!

Ötvenhat gyűrű ragyog a fában
elvetett éveink                     csobbantak abba
kútba merültek:                    tisztuljanak meg!