Egyesülés; A „Jézus és a Manekineko” versekből

Egyesülés

Egy napon azzá válok akinek
tigrisbundája csíkjai felszabdalták
hétköznapjaimat
hogy az eredendő vadság
páfrányai alatt felszedegethessem
az élő könnyek drágaköveit
amelyekben élő emberi arcok
vakító érzések tükröződnek
és amelyeket a sírrablók
kapkodva a földbe tapostak
Ekkor a fák nedves leveleiről
sóhajok harmatát érzem
fejemre hullani
mint egy őserdei virágra
és az engem követő vadállat
tekintetében megszelídül
a fájdalom őrjítő tüze
és emberi
hangon kimondja titkos
földöntúli neveimet
amiket egyedül csak Ő ismer

A „Jézus és a Manekineko” versekből

I.

Amikor egy hétmarkolatú keresztkard
döfését érzem a szívembe hatolni
akkor egy most teremtett virág borvörös
bársonytorkából kiszakadó néma sikoly
vallomást tesz a bűnről
amelyet
a hallgatás némán lángoló
birodalmában elkövettek.
Nem Isten teremtményei
azok a lassan széthulló     szétbomló
hófehér tollba műselyembe öltöztetett
madártetemek
amelyek a túlvilág mennyei
órájában magukra ébredtek
és most újra emberi hangon énekelnek
„Dicsőség” „Glória”
mert a vörös hurokkötések
kilazultak     szétszakadtak
a szárnyruhák pihéi tollai kihullottak
a hús levált     a csontok darabokra törtek
a fertőzés mérgei a vérrel
a világba ömöltek
az emberi lelkek Istent magasztalva
élő dicsőségben a nagy fénybe újra visszarepültek

Amen.

II.

Felakasztva lenni órákon át
katonai hadi teológia-tantra
tantrikus véda     védő-tan erőszaktevés
káma-szútra
„védtelen vért hányó leányok”
a zokogásból az arc mosolyra vált
speciális kromoszómák életre hívása
a tetszhalálból
a Spirálláncba kódolt génszövetek
újraélesztése és utána:
Feltámadás!
De mindez nem az élő     igaz Isten
teológiája     mert ő nem teológia és
dogmatan hanem teremtő szeretet
alkotóerő     béke
a poklot nem ő szerkesztette
ahol a hadiagyak naponta gyakorolnak
és gyakorlatoztatnak és utána konyakkal
leöblítik a holnapi
temetési teendőket
most már a látható kiszámolható
háborús áldozatok megünneplését
Ünnepi menet a temetőbe
a fenyőágakat rózsakoszorúba kötve
ahol az anyák térden állva
sorfalat állnak
az ezred tiszteleg
lövés dördül
lövéssorozat     az afrikai kiskorú
gyermekek kezébe
helyezett puskaagyakból
gyerekek lőnek gyerekekre!
Néhány hét elteltével a generális
díszebédet ad egy kihalt faj
tiszteletére
és letörlik a mágneses
komputer-karok az internethálózaton
még utoljára olvasható
utolsó szövegtípust:
az intelligens emberi nyelvet.
Amen.

III.

Én a szerelemben és a gyermekekben hiszek
ez az élő hitem     a hitvallásom amivel
áthajózunk     egy háromárbocos szkúnerrel
átvitorlázunk
egy szellemében tiszta
hitében emelkedett erkölcsében fénylő
gyakorlatában ünnepélyes
új korba     egy új ezredév
megújult világába     ami nem rezervátum     állatkarám
és a technológia agyafúrt börtönállama
még mielőtt
az atomgenerátorok felrobbantanák
a békére és jólétre az eredendően jóságos
szeretetre teremtett     az Isten mosolyával
megáldott     a nevetni tudó emberi világot
amelyben humor van és derű     nem gyilkos gúny
a Leviatán tőréből kifolyó fekete szerpentin
a kígyó nyelve     szívbe hatoló acélpenge
a világ artériáját mérgező szennyfolyó kemikáliák
„JÉZUS ÉS MANEKINEKO SZERETIK EGYMÁST”
(Manekino; porceláncica a kirakatban, japánul)
Ez van a templomi falvédő-kárpitra hímezve
fénylő
zöld     áttetsző     lebegő faintarzia
egy ametiszterdő
leveleinek opálos szelíd csöndes lángolása
Isten „belső zsebében” az irattárcájában
amely nem a halálban hanem itt az örök földi
létben talált önmagára.
Amen.