Gyermekek öröme

A nagy múltú pesti gimnázium emeletén, a lépcsővel szemben, négyzet alakú, masszív oszlop terpeszkedik. Ha lebontanák, összedőlne az épület. Miként a mögötte húzódó, nagy ablakos folyosó, derékmagasságban ez is zöldre van festve fényes olajjal, bár megjelentek már felületén a folytonossági hiányok. Már senki sem tudná megmondani, kitől származik az oszlop körüli pörgés játékának az ötlete, csak annyi bizonyos, hogy Futaky nevezte el ezt az esztelen marhaságot gyermekek örömének.

A nagyszünetben mindig ugyanazok verődtek össze pörögni. A behemót Treff, az úrifiú Lakatos, a kék szemű Popelka, Hunyadi, a művészlélek, a tornaelső Grábics, a ferde orrú Nussbaum és a kis Rácz. Heten, mint a gonoszok. Láncban vették körül az oszlopot, erősen megragadták egymás csuklóját, és máris indult a forgás. Hol balra, hol jobbra. Hol eszeveszett gyorsasággal, hol baljós lassúsággal. A szabályok igen egyszerűek voltak: ahol elszakadt a lánc, ott az állt ki, akinek az ujjai lefoszlottak a társa csuklójáról. Ami persze többnyire vitához, olykor felfortyanásokhoz vezetett. Végül csak hárman maradtak a körben, a lánc ilyenkor oly szorossá vált, hogy szinte passzírozták egymást a fiúk. Az utolsó kettő holtversenyben mondhatta ki győzelmét, hiszen magukban már nem tudták körülfogni az oszlopot.

A nyurga, gesztenyehajú Lakatos vívott valaha a premontreieknél, tehát sportfiúnak képzelte magát, és mindig az elsők között loholt fel az udvarról a kínzóoszlophoz a nagyszünet kezdetén. Még hajszolta is a többieket: „Gyerünk, gyerünk! Múlik az idő!” Ám az első vadabb pörgés után álljt kiáltott, kiszállt a körből, s fájdalmasan dörzsölte a csuklóját: „Basszátok meg, mégsem bírja a kezem…”

Mivel ők ketten ültek együtt a leghátsó padban Treff-fel, valamiféle cinkos kapcsolat alakult ki közöttük, megbújtak a többiek háta mögött, s ugyanakkor maguk előtt látták az egész osztályt, amelytől utolsó pados hátvédként elkülönültnek érezték magukat. Mivel a legmagasabbak voltak, akárcsak a másik padsor végén a hirtelen nőtt, lapátkezű Nussbaum, némi fensőbbségérzet támadt bennük. A szüleik ismerték egymást, az öreg Lakatos a Ganzban volt főmérnök, az öreg Treff az ország daruexportjának valamiféle főmachere.

Az oszlop körül azonban senki számára nem volt kegyelem. Treff, ez a hatalmasra hízott sertés, kilencvenöt kilóját bevetve, kajánul meg-meghúzta a kört, hadd roppanjanak a csontok, zúzódjanak a térdek a lánc másik oldalán. Még röhögött is hozzá. A fene tudja, miért lett népszerű Treff, pedig csúf volt, vörös, nagy hasú, s ha az udvaron csoportba verődve beszélgetett az osztályelit, időnként váratlanul reccsenve szellentett, elviselhetetlenül büdöset.

A tornaórán egyedül ő nem tudott felmászni a kötélre, hiába ordított vele Csupor tanár úr, aki lehetett volna kalapácsvető-bajnok, ha nem épp az olimpia előtt kap izomszakadást. S mi sajnáltuk szegény, dagadt Treffet, együttérzően néztük a mennyezet magasságából, amint odalent idétlenül ugrál, petyhüdt, nagy karjai kivörösödtek az erőlködéstől, de képtelenek voltak felemelni a földről a hordóhasat és a hízott ülepet.

Bezzeg a pörgőbajnokságban nagy legény volt Treff: hátravágta magát, hogy a tornászelső, csupa izom szépfiú Grábics odakenődjön az oszlop kemény sarkaihoz. Mert Grábics rendszerint bent maradt a nyertes duóban, ő ugyanis a korláton meg a nyújtón edzette a fogását, és olyan acélosan szorította össze körszomszédja csuklóját, hogy az sziszegett a fájdalomtól. A költészettel próbálkozó Hunyadinak majd leszakadt a keze, sajgott a válla, de hősiesen üvöltözött rekedt kappanhangján indián csatakiáltásokat. Számára a játék akkor volt igazi, ha sebesen pörgött a lánc, foltokká mosódott a külvilág. Nemegyszer kicsúszott lába alól a folyosó síkos kövezete, de a centrifugális erő repítette tovább, Grábics keze pedig vaspántként szorította a csuklóját, tehát Hunyadi mégsem repült ki ágyúgolyóként az ablakon. Popelka is fogta erősen a másik oldalán, a nefelejcskék szemű papfi, akit jámborsága ellenére szerettek a lányok. Ő megvetette a lábát, és minden erejével azon volt, hogy ne csapódjék a falhoz.

Már csak percek voltak hátra a nagyszünetből, s az utolsó négyes gyötörte egymást: Treff, a kínjában vigyorgó Nussbaum, Grábics és meglepetésként a fogcsikorgató Rácz. Ekkor azonban megtorpant a pörgés. Rácz zöld zubbonyán egyre terjedő sötétkék folt jelent meg. Vöröslőn e foltot a szíve vérének vélhették volna, de feketéskék volt, és jobb oldalon ütötte át a zubbony szövetét.

– Ó, a francba, ez még az apám töltőtolla volt. Most kaptam meg az anyámtól, a születésnapomra.

Rácz úgy állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Hagyján a zubbony, a kockás ing, bár ez is nagy kár a mai műrostos világban. A csapás a családi ereklye elvesztése volt, hiszen finom, békebeli darab lett a baleset áldozata, s Rácz apja, a nácik által megölt európai hírű matematikus e tollal vetette papírra iskolateremtő levezetéseit.

– Treff tudhatná, hogy az utolsó négyben már nem szokás rángatni – jegyezte meg az örök kibic, a nagyokos Futaky.

– A hülye bennhagyta a tollát – vont vállat bosszúsan Treff.

Becsöngettek.

*

Lakatos idegsebész Bielefeldben, Popelka Vácott nőgyógyász, nemrég kapott csípőprotézist. Nussbaum ötvenhat után Dél-Amerikában eltűnt, úgy tudni, utoljára gróf Széchenyi néven volt valamilyen cég igazgatója. Hunyadi felhagyott a költészettel, a MÁV központi igazgatóságán elég magasra jutott, kitüntették. Persze belépett a pártba. Rácz üzemi lapnál van. Grábics? Melyik is volt a Grábics?

Treff Belgiumban durrdefektet kapott, a kocsi lerepült az árokba. A lány, aki az autó alá szorult, egy életre sánta maradt, Treff kénytelen volt elvenni feleségül. Lakatos szerint morózus, tohonya vénember. Az amerikai Chattanooga Traktorgyárat képviseli a fríz vidéken.