×

Elszakadás; Tél

Végh Attila

2005 // 08
Elszakadás

Amiről beszélünk, rögtön előáll,
mondok valamit, és már mindenem
benne mászkál, álomerdő, mondom,
és már szöszmötöl, csörtet az élet,
mire megvénülök, nappalaim már
vastölgyek zengő éjszakáját mérik,
lassan bebeszélem magam a gyötrő,
vad, gyönyörű világba, ami nincs;
amikor veletek vagyok, kihúzok egy
sort belőle és felolvasom, legyen
elég ennyi, barátaim, hisz ez a szeretet,
a vihar után kémlelődő csönd,
a zárótűzből menekült emlék,
és mégsem tudhatjuk egymást,
mert a beszélgetés dezertált raj,
szétrajzolta a saját hit mágnese,
igen, ezek szavaim saját szavai,
magában beszél a burjánzó vadon,
fölöttem suhogó köd, talán vadludak
húznak egy nagy, közös mágnes felé,
de most már tényleg elég,
legyen ősz, mondom, és már fázom
is, savanyú leveleivel a fonnyadó
erdő rám lappad, és amit beszéltem,
abban hervadok; nappali szavak
nyirkos takarója alatt ébredek;
barátaim, akik közel éltek, szóljatok,
az idők előtti elszakadásból
juthat-e messzebb emberi lény.

Tél

Ma van először mínusz tíz,
simogat a gyilkos röntgensugár,
és valahonnan a legfelsőbb sötétből
öntudatlan hópelyhek hullanak.
Persze hogy hópelyhek, meg hogy hullanak,
csak úgy mondom, mert a valahonnan
sem több, mint vak, tompa, szédült
ereszkedése annak, ami nincs.
Belőle soha semmi nem hull
(ő maga is hull és hull),
és nincs hull és semmi és soha,
a tésztás hó csak elterül a tájon.
Persze táj sincs, mert a világban
nincsenek fák, hegyek, és még az is
érzelmi túlcsordulás, ha annyit mondok:
csak nedv szédeleg a farostban,
csak kihűlt lávatömegek roskadtak egymásra,
és soha nem érek végére a csaknak,
ma aztán egészen biztosan nem,
mert ma mínusz tíz,
a természet ma különösen aljas,
de ebben a mondatban is hemzsegnek a hibák,
ha utánuk mennék, jönnének az újabb bakik,
nincs is természet, és nem is volt soha,
csak a rengeteg anyag egy zugában
valahogy lett valami, ami képzel, gondol,
megnevez, remél és fázik, és az
egésznek semmi értelme nincs.
Na, ez volnék én, a didergő szellem,
persze ez is tévedés, hisz manapság már
az öreg Descartes is kurva gyanús.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs áprilisi száma

Bővebben

Az előző lapszám letöltése pdf-ben