Dűne és vér; Élő víz

Dűne és vér

Dél-Bretagne lankáin
Gavres mellett kis fakorlátokat telepítettek
a homok megfékezésére
ezzel együtt a „zöld” traktorok
a tengerpartot is felszántották
a dűne kimúlt
legyalulták az őzárpát
ami eleve azért volt hogy megkösse a homokot
de ennél nagyobb baj volt
hogy a vöcsök nyakig ült a pakurában
a pehelyrécék kis kolóniája kihalni készült
a lumma és a jegesbúvár madár jövője
teljességgel reménytelennek tűnt
ha érintkeztek a kőolajjal
legyengültek elsüllyedtek –
nem úgy a csüllő –
a feje búbjáig kulimájszosan is
meg tudta tisztítani magát
mint egy macska
nem ment be a tengerbe addig
míg meg nem szabadult
a szeméttől
több bölcsességet kapott
vagy volt magához való esze
ezt majd egy angyal súgja meg
álmomban




Élő víz

A próféciák körszerűen
összeérnek. Látni, ahogy
a perzsaszőnyeg mintája felszökik az égre –
Henry James egy számítógép mögött ül
az Idő torkában.
Ezékiel feljön a Kiszáradt Csontok Völgyéből,
inni ad a szomjazó írónak.
Eltávolítom szájukból a vért
és minden utálatos étket a fogaik közül.
Feltöretnek a pecsétek,
megszólalnak a kürtök
és kiborul az összes pohár.
Megint oda a nyár.