Fénylik sötétlik
Nem én haladok az utcán
Szélben lebegő porom száll
Áttetsző emberalak úszik
vagy talán poroszkál
Átlátszik rajtam kiskert ház
az egész gyermekkorom
Nem én bandukolok itt
Por sétálgat poron
Nem a távoli jövő ez
de az eltüntető jelen
Nem is hallható nesz
ahol e test megjelen
Átlátszik rajtam az ég is
holdak és csillagok
Sötétlik meg fénylik
ami még vagyok
Koroméj
Zárkám emléke
Koroméj csillaga nem arany
Nem ragyogás nem fényeskedés
Szempuha bársonyfeketén
pillantás pillanat volt a kés
Megnézett engem a gonosz jól
Képét bár ököllel üthetném
Zúzódjon vérződjön gondoltam
Maradjon a bosszú Istennél –
Csupán a sehol és sehova
keríthet véglegesen körül
Foglárom vasbeton zárka-éj
amíg a szívem is ki nem hül
És nem volt cellámnak rácsa se
mert nem volt semmilyen ablaka
Arcomon gumibot villámlott
s szélütés szorító vérguzsa
Nem isten igéző igaza
gomolygó agymélyi koroméj
Nem ezért jössz haza
s mész haza nem ezért
Koroméj vesz körbe
mint zárkád emléke
Azt hitted szabadulsz
Már tudod: nincs vége!
Ne remélj ne remélj
nem oszlik soha szét
vérfelhős cellafal
kivégző koroméj
Ott maradsz örökké
belökve bevágva
S lehet hogy hiába
Úristen! Hiába
