A régiek; Politika; Testvérek
Kibédi Varga Áron
2005 // 06
A régiek
Az állomás megszűnt, az utazók megállnak.
Nem keresnek, nem kereskednek,
minden marad a régiben.
Ki állította le a megállást?
Vajon kinek fáj az utazás?
A sín remeg, az út mozdul,
ide se néznek már a régiek.
Ide se néznek, el se utaznak,
csak a mozdonyok mozognak,
csak a hídverők álldogálnak.
Nem vernek hidat, alagút nem épül:
senki sem várja a régi utazókat.
Politika
Akik nem ismerik az ezüstkor hiedelmeit,
akik nem rágódnak a történelem tanulságain,
akik kilépnek a paleontológiából,
azok győznek most, azok mosolyognak,
kergetik a lehengerelt csodákat:
a múlt és a jövő ellen hadakoznak.
Megelőznek minden partraszállást,
a vitorláik egytől egyig elszakadnak.
Többnyire férfiak.
Később elmerülnek: foszladozó fejüket köd koszorúzza.
Testvérek
Nem hallani a testvérek imáját.
Kihez szólnának, ha haza sem jönnek?
Kihez, melyik titokzatos égitesthez
irányítanák súlyos szavaikat?
A testvéreket nem lehet bezárni:
imájuk viszont itt leselkedik, rájuk vár.
Nem indul el, nem megy utánuk: adósuk marad.
Alkalmatlanok talán?
Nem ismerik a zárt, csak a szavakat?
Ilyen szabadon kihez szóljanak: testhez? lélekhez?
Az ég nem ismer kivételt.