Tánc
Lelkem egyre csak ezt járja
két szál szellő a nyakamban
két szelet föld tarisznyámban
nyomorult ki abbahagyja
ezt a táncot
csontig égett
csontig lejárt
hitek táncát
anyám féltő két szemében
szegett szavak rianását.
Két szellőcske velem járja
két földecske velem űzi
nyomorúságát világba
ki nem járja
ki csak tűri
nyomorult ki abbahagyja.
Nyakamban két szellők szálán
erdőt csikorgó tarisznya
hurcolom világok ráncán
csonkig égett döbbenetben
csontig lejárt lábak nyomán
szétszórom kókadt szelekbe
lobbantanám eszmék torán.
Nyugodalmam: nincs megállás
lelkem a lelkükkel járja,
őseimnek csontja árkán
földmagig ér ropogása.
Testem-lelkem csak ezt járja,
két szál szellő a hajamban,
két szelet föld tarisznyámban.
Immár szegyig anyaföldbe
temet anyám-apám tánca.
Két szál remegő szellőbe
két szó ringó sírásába.
Dal
Hervay Gizellának
Szállj, szállj,
szállj,
bogár,
piros pettyes kisbogár…
De hangya volt és fekete,
nem volt szárnya, csak nagy szeme,
és semmi szárnya,
csak nagy-nagy árnya,
mert hangya volt
és fekete…
