Átokzsoltár, 2004; Alkudozás

Átokzsoltár, 2004

Kifacsarok belőled minden
diadalt, lélek sugallta
szót, sóhajt, gondolatot,
sívó homokká teszlek,
úgy zörögsz majd, mint
bőrzsákban a csontok,
megkéselem bővérű szerelmed,
leszedem rólad a húst, meg-
hidegítlek, nem akad hónod
alatt gyufalángnyi meleg sem,
ki most öregedni rest
máglyalobogás vagy, te
föllökni való próféta,
a posztmodern istenedet,
megtanítalak a hamuságra,
pernyédet szétfúvatom egy
halszáj-rózsaszínű lehelettel,
nem tűröm el véleményeidet,
különösséged, különállásod,
mint pernahajder fejedelmek
alá gurított kókuszszőnyegen
a lövészszázad üvegfejű
ezredese, díszlépésben taposok
rajtad, te isten-baglya,
hírmondó, koronás semmi,
megalázlak, mert szeretlek
s igazad van, s végül ne
legyen más érved, esélyed,
erőd, csak a bocsánat, az
aszott, mézédes szőlőfürt.

Függelék

Délután megindulnak a fák,
s riadalmat keltve, riadtan
keresztbe-kasul,
köztük s utánuk
a vadlovak is,
szemük kidomborodik,
mint fehér óriásdarazsak
potroha,
nyerítenek, nyihognak, sikítozva
robognak át a dombtetőn, a réten,
a városokon,
s mint sárga, fakó függöny
lobog, csapkod ide-oda a
sörényük,
s a kora esttel betakart
földön a Lét maga jön meg
egyedül, rettentő ragyogásban.

Alkudozás

A Passióra

Ugyan már, csak néhány pötty
a fehér ingen. Nem. Szög a fába.
S hogy visszafelé foly néha
a beszédem? Így is akad benne
pár szem mazsola. Hajszálnyira
surranok el az igaz mellett,
már-már érintem; ez rossz?
Nem, rosszabb. Nagy szög a
fába.
Nem vagyok íves vashíd!
Ellazulok. S összeakadunk
a tóban meztelenül. És?
Lehet szög a virág is.
Véres a szó. Szög a láz.
A kézujjak szögsorozat.
A lengő szél kalapács.
Ó, te
savanyú-szívű gyöpmester.
Mit regulázol folyton?
Suhognak a keblek, nyitnak,
zárnak a combok, reszket a
hús gyönyörétől, mit tehetek?

*

Nézd azt az opál szempárt,
mely a szőrtelen csigaarcban
siklik az őrjöngők háta
mögött, s rezzenéstelenül
mindenkit pőrére borotvál.
Aranyozd be a pillantásaidat.

*

Gyűlölöm elrongyolt testét,
mért tartotta oda? A halál-
félelmét. A nyöszörgését.
Ha van még vére, kiontom.
Elegem van az ártatlanságából.
Szög a testbe, a fába,
szög, szög, szög.
Akkor irtsa magát ki
a világból. Ilyenek lettünk.
Mit akar itt még?…
Ebbe a fába szöget
többé senki sem üthet.

*

A szemfödője harmadnapra le-
lappadt. És egy irányba nézve
elragadták
a mélyen ülő angyalszem-sebek.