Emlékek gyűjtése
tű keresése a szénakazalban,
kotorászni a kozmikus porban,
villan itt-ott –
szénláncra akasztott
volt kapanyél.
A fürkésző szem látja
kék szemek íriszét,
igazítja elme:
már négyszögű oválisok.
A lehető emlékek
véges és határtalan szigetén
leleteivel együtt lebeg
a gyűjtögető maga is,
már csak ők látnák,
az emlékezetből kipergettek,
a feledettek – egyedül az övék –,
ha vesztével porlik az emlékező,
szóródik törekükbe szanaszét.
Ott kell elkapdosnia őket,
hol már-már lehetetlen.
Kisujj begyéből kipiszkált szálka,
mintha sokszorozódna sorokká
távlatos és benső sugalmazás:
„kérem, ha megtartanál…”
Sors. Poétika. Titkos Művelet.
