A költő magyarra fordítja a Tengert
S. Quasimodo centenáriumára
1 (vendégszöveg)
Ki-ki magában áll a Föld szivén,
szivébe szúrva egy-egy napsugár,
és mindjárt este lesz.
2 (variáció)
Magadban állsz Te itt a Föld szinén,
sziveden áttűz izzó napsugár,
de mindjárt itt az éj.
3 (variáció)
Állsz magadban a világ közepén,
testedre fény üt, izzó napsugár,
de tündöklőbb az éj.
4 (variáció)
Lengő lepke-lét, élsz a Föld szivén,
tünde, áttetsző, nyári, déli fény.
De márványtömb a tél.
5 (P. L. költő magyarra fordítja a Tengert)
Fénylő anya-öl, izzó Balaton,
ring és ringat a nyári napsütés,
csak könnyed csöppje sós.
Két bagatell
Bátyám, Tóth István
Bátyám,
Tóth István
nem alispán,
nem főispán –
ilyen-olyan
rangra legyint.
A szerencse forgandó,
a hatalom múlandó.
Csak alkotó halhatatlan.
Árva hazám,
mennyien itthagytak,
elmentek világot-látni.
Te pedig idehoztad
tündöklő képeiden
a világot, látni!
Írtam szeretettel
2001 májusában
Pintér Lajos
Csongrádi Zweigelt
Bordal Lekrinszki Pista legjobb borára
Csongrádi Zweigelt,
ha fiatal,
mily finom, diadal.
S ha óbor:
sose elég a jóból!
Mindenütt jó
széles e világon,
mindenütt
élem világom,
mígnem egy villám
szíven üt.
De itthon,
de itthon,
de itthon,
itt a legjobb,
itt kerek az árok,
itt nagy a rét,
itthon a drága barátok!
Csongrádi Zweigelt,
óbor, újbor.
Mind finom.
Karcsu poharunk
töltsük meg újból!
