×

Újra kísértenek az Ördögök
Interjú Tövisházi Ambrussal
Jónás Ágnes
2015 // 05. 15

Visszatérő jubileumi kon­certre készül az Amorf Ördö­gök. Hogy kinek az ötlete volt a „feltá­madás”, zenei átok vagy áldás-e az inter­net, lehet-e sikert aratni halan­dzsa-japán dal­szö­veg­gel, arról a Liza, a róka­tündér című film zene­szer­zőjét, az Amorf Ördö­gök szel­lemi mo­torját, Tövis­házi Ambrust kér­deztük.

Visszatérő jubileumi koncertre készül az Amorf Ördögök. Noha a csapat 2007-ben feloszlott, az A38 felkérésére most ismét elhozza a Cellux-szimfónia jól ismert dalait. Hogy kinek az ötlete volt a veszprémi és a Fishing on Orfű-koncerttel megtoldott „feltámadás”, zenei átok vagy áldás-e az internet, lehet-e sikert aratni halandzsa-japán dalszöveggel, arról a Liza, a rókatündér című film zeneszerzőjét, az Amorf Ördögök szellemi motorját, Tövisházi Ambrust kérdeztük.



Az Amorf Ördögök 1993-tól 2007-ig létezett. Most ismét összeálltok három koncert erejéig az A38 Hajón. Milyen megfontolásból döntöttetek úgy, hogy újra színpadra álltok, egyáltalán kinek az ötlete volt mindez?

Az A38 keresett meg bennünket tavaly a Cellux-szimfónia, az Amorf Ördögök zenekar utolsó lemezénekközelgő tízéves évfordulója miatt. Egy olyan koncertsorozatot indítottak, amelyen a fellépők a korábbi lemezeiket egy az egyben előadják. Ez egy világszerte működő formula, itthon a Kispál és a Borz kezdte el 2004-ben, mi pedig az ő ötletüket lemásolva Péterfy Borizenekarával az elmúlt években életben tartottuk ezt a szokást. Mivel az eredeti album bemutatója is az A38-on volt, eleve adott volt a helyszín, amelyhez azóta is sok szálon kötődünk. Hogy miért vállaltuk el a felkérést? Egyrészt azért, hogy az emberek ne felejtsék el az Amorf Ördögöket, másrészt azért, hogy mi se felejtsük el magunkat, harmadrészt pedig szép szakmai feladat egy tíz éve megjelent albumot elejétől a végéig eljátszani. Amúgy az Amorf Ördögök alkotó magja a feloszlást követően sem szűnt meg. Másik néven, más hangsúlyokkal, érdesebb hangzással alapítottuk meg a volt Amorf Ördögök-legénységgel a Péterfy Bori & Love Band nevű formációt. Ez pont 2007-ben történt, abban az évben, mikor az utolsó koncertünket adtuk Amorf Ördögök néven.



Milyen zenei repertoárral készültök a május közepi koncertekre?

Igaz, hogy a mostani koncerteknek a Cellux-szimfónia lemezünk adja az apropóját, de nemcsak erről az albumról, hanem az előző két lemezről, a Molylepke Minibárról és a Betyár a Holdonról is fogunk játszani dalokat, tehát igazi best of-koncert van készülőben. Régi tagokat is meghívunk, fellép velünk Mikó Gyuri, aki egzotikus hangszereken játszott velünk annak idején, és Eichinger Tibor jazzgitárost is elhívtuk, aki 2002 környékén több évig volt a zenekar oszlopos tagja. Szép korszak volt ez az életünkben, és most kiderül, hogy a közönségnek is szépek-e ezek a magyar nótákból, népdalokból, a hetvenes évek funkjából és diszkójából összegyurmázott szerzemények. Az már most valószínű, hogy az Amorf Ördögök nem fog olyan módon feltámadni, hogy új dalokat és lemezeket ad ki, de nem tartom kizártnak, hogy a következő években is adunk majd egy-egy különleges koncertet. Meglátjuk.

Szerinted kell valami pluszt nyújtanotok nyolc év elteltével egy koncerten ahhoz, hogy a régi Amorf-rajongókon kívül a mai, digitális kultúrában felnövekvőfiatalságot is megfogjátok?

Ez a nagy kérdés. Megmondom őszintén, hogy nem tudom a választ, de talán éppen ez a nem tudás adja majd meg a koncertek varázsát. Egy hat vagy tizenöt évvel ezelőtt írt dal akkor jó, ha a mai kor emberének is értelmes mondanivalót, életérzést képes közvetíteni. Fogunk trükközni is azért, hangszerelést tuningolni, a számainkat kicsit áramvonalasabbá tenni. De a legfontosabb mégiscsak az, amit a dallamok és a szövegek jelentenek, vagy éppen nem jelentenek.

Nemcsak az A38 Hajón tartandókoncertjeitekre, hanem még a június 19-i Fishing on Orfűre is elkelt minden jegy. Ez azért valamit jelent, nem?

De, persze. Örülök annak, hogy az Amorf-legenda még él, és hogy képes tömegeket mozgatni. Bár az, hogy a Fishing on Orfű pénteki napja ilyen hamar tele lett, az inkább a fesztivál hírnevének köszönhető.

Szerinted mit bír ennyire bennetek és dalaitokban a közönség?

A mostani közönség nem az a közönség, mint a tizenöt évvel ezelőtti. Mi egy olyan generáció tagjai vagyunk, akik nem tartoznak sehova. A Facebook-generációba még nem tartozunk, az MTV hőskorszakának viszont már a végét kaptuk csak el. Mi Tariska Szabival nagyon sokáig, kb. huszonhét-huszonnyolc éves korunkig önmagunkat szórakoztattuk a zenéléssel. Aztán mindez elindult a maga útján, és egyre több emberhez jutott el, amire nem is számítottunk. Avantgárd-zajos-punkos gimnáziumi zenekarként kezdtük a kilencvenes évek közepe táján, és az egészet csak 1999 környékén csomagoltuk fogyaszthatóbb formába. Ekkor került Péterfy Bori az együttesbe. Mi az elején nem voltunk „kitalálva”, apró részletekre egyáltalán nem figyeltünk. És ami még fontos: nem dolgoztunk időre, nem éreztünk kényszert. A mai zenészektől, így tőlünk is elvárják, hogy sorozatban gyártsák a slágereket. Csak a legbátrabbak merik vállalni azt, hogy évekig nem adnak ki dalokat. Az internethez pedig felnőttkorunkban, sőt azon belül is későn, a húszas éveink közepétől fértünk hozzá. És aki a netet már gyermekkorától aktívan használja, másképpen tekint a megszerezhető információra, a művészetre, így természetesen a zenére is, és emiatt eléggé más nyelvet beszélünk, mint a mostani fiatal zenekarok és az ő közönségük.



Nemcsak zenekarokban zenélsz, hanem alkalmazott zenékkel is foglalkozol. Az idén február 19-én bemutatott Liza, a rókatündér címűmozifilm nagy sikert aratott, erről árulkodnak a díjak is (Mélies-díj, Fantasporto Grand Prix, Pegazus Közönségdíj), na meg a százezer feletti hazai nézőszám. Mit szóltál a felkéréshez?



A Liza filmzenéjéről először öt éve beszélgettem a film rendezőjével, Ujj Mészáros Károllyal, akinek már akkor nagyon konkrét elképzelései voltak róla. A történet a japán nagykövet özvegyét ápoló, élete szerelmét kereső Lizáról (Balsai Móni) szól, aki egy nap arra a következtetésre jut, hogy ő egy elátkozott rókatündér. Károly először ázsiai számokat akart vásárolni a filmhez, de ez a nyelvi akadályok miatt nem sikerült. Ekkor keresett meg engem, hogy írjak a hatvanas évek korai beatzenéjének stílusában japán nyelvű dalokat. Amikor készen lettek a dalok, elkezdtünk keresni egy olyan japán ember, aki a filmbeli szereplő, Tomy Tani (David Sakurai) táncdalénekes hangján énekkel kíséri végig a sztorit, és aki életet lehel a dalszövegekbe.

De a japán énekes szelleme, Tani minden alkalommal a te hangodon szólal meg.

Elég hamar kiderült, hogy itthon nem fogunk olyan japán anyanyelvű embert találni, aki akcentus nélkül, ráadásul jól tud énekelni. Károly meghallgatott egy csomó színészt, de végül arra lyukadt ki, hogy az én demófelénekléseim tetszenek neki legjobban.

Milyen elvárásai voltak veled, zeneszerzővel szemben a rendezőnek?

Károly nemcsak a film, hanem a dalszerzés tekintetében is pontosan tudta, hogy mit akar. Amikor túlságosan nyálas, hetvenes évek stílusában írt dalokat vittem neki, egyszerűen kidobta őket. A korai beatzene, a klasszikus rockkorszak előtti nyersességet akarta elkapni úgy, hogy az ne túl nyálas, de közben kellően táncdalos jellegű legyen. Nem mondom, hogy könnyű volt ilyen elvárásoknak megfelelni. Annyi szerencsém volt, hogy van egy kis lemezgyűjteményem, a táncdalokból és a korai magyar beatzenékből jó párat ismertem. Ezekből és a Sublime Frequencies lemezkiadó délkelet-ázsiai válogatáslemezeiből tudtam táplálkozni.

Japánul énekelni bizonyára nagy kihívást jelentett

Eiko Todának, a japán szövegíró-fordító dalszerzőtársamnak hála értettem is a dalok szövegét! Először sorban kitaláltam a dalokat, aztán halandzsa japánul felénekeltem. Ez volt a kiindulópont. Erre a kamu frázisokkal teletűzdelt szövegre találta ki Eiko az igazi, ténylegesen működő japán dalszöveget. A kiejtést is megtanította nekem, a szöveget precízen fonetikusan is leírta. A japán anyanyelvűek biztosan kiszúrják, hogy az énekes nem született japán, de egy idő után nem ez volt a cél, hanem inkább az, hogy mókás és egyben érzelmes legyen. Az angol fordítást is megkaptam, így már azt is tudtam, miről szólnak a szövegek. Egyébként szép, szívhez szóló szerelmes dalok, amelyek remekül illenek az abszurd vígjáték képi világához.

Ahogy elnézem, meglehetősen sűrűhetek elénéztek. Jut még időegyéb projektre is a nyár folyamán?

Mint mindig, jelenleg is van közös projektünk Tariska Szabolcs szerzőtársammal, Kulka Jánosnak is írunk dalokat, és az Amorf Lovagok (Tariska Szabolcs és Tövisházi Ambrus gyerekeknek szóló formációja – a szerk.) sem pihen. Minden hónapban írunk egy számot, és megkérünk egy-egy ismert vagy kevésbé ismert előadóművészt, hogy énekelje el. A következő hónapban a Pa-dö-dőn lesz a sor.

Következő koncertek:
2015. május 15-16-17., Budapest, A38;
2015. június 19., Orfű, Fishing on Orfű

A zenekar Facebook-oldala itt.

Megosztás:

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben