×

Kit ne várna a rengeteg?
Kollár-Klemencz László: Rengeteg
Theisz Gábor
2017 // 03. 15

Az Ember a fán (2008) és a Legesleges (2014) című albumok után a múlt év végén új szólólemezzel jelentkezett a Kistehén zenekar frontembere, Kollár-Klemencz László. Míg az első az anyazenekarral karöltve készült, a második Erdős Virág kortárs költőnő verseit zenésítette meg, a Rengeteg teljes egészében szerzői kiadásnak tekinthető.

A borítón Pualo Uccello Éjszakai vadászat című festményének részlete látható: az erdő fenyegetően mélyzöld, a vadászok megfeszülten rohannak a rengetegbe, oda, ahol bármi történhet, ahol minden bizonytalan, legfeljebb sejthetjük, mi vár rájuk. Ilyen lett a lemez is, bevisz a Kollár-Klemencz-i erdőbe, mely könnyen azonosítható a mesék misztikus erdejével, ahol a valóság és a képzetek játszanak össze, ahol a hős próbatételeken át eljuthat a maga boldogságáig.

A lemez címe nemcsak a címadó dal miatt releváns, hanem a dalszövegek koherens motívumaként is szolgál, emellett a kamarazenekari felállás markáns dallamai is színről színre jelenítik meg az élet egy-egy állomását. A lemez hangszerelését leginkább a vonósok uralják: bőgőzik a Kistehénből már ismert Vajdovich Árpád, brácsázik Ónodi László, és a csellónál Valkó Béla játékát hallhatjuk. Kollár-Klemencz gitárzenéje inkább átvezetőként szolgál, vagy a hangnemet erősíti a háttérben. Mákó Kató ütős játéka csak ritkán szólal meg, de akkor kellemes sodrást kölcsönöz a számoknak.

Kollár-Klemencz Lászlót dalszövegíróként úgy őrzöm magamban, hogy az egymondatos szövegek mestere, mert egy mondatba úgy tudja kiválasztani szavait és azok hangsúlyát, hogy egy egész dalon keresztül működőképes legyen. Az album meghallgatását követően a népdalok eszköztára juthat az eszünkbe. Egyszerű életérzések, melyek nem attól egyszerűek, mert a néplélek az lenne, hanem a tapasztalatokból és gondolati folyamatokból egyszer csak kiemelkedik egy-egy konzekvencia, mely egyetemessé válik: „De szeretnék…”, „Elrontottak…”, „Úgysem érem keresztül…” stb. Ebből kifolyólag a témák is a legfontosabb kérdésekkel foglalkoznak (szerelem, barátság, apaság, közösség), melyek alapvetően meghatározzák az ember életét. A Rengeteg mégsem egy ráolvasás, sem egy tiszteletadás egy letűnt világnézet előtt, mert a dalok mögött ott van a személyesség, valamint a meglévő formák és tematikák újragondolása. Cseppet sem tűnik idejétmúltnak a lemez, hiszen érzékelhető benne az a kettősség, mely a folklorisztikus kultúra és modernség jegyeit képes összedolgozni.

Az album tizenkét száma elsőre soknak tűnhet a változatos zenei megoldások és érzelmi hullámzások miatt, ezért nem is igazán lehet tagolni a lemez egységes struktúráját. A Csak a szavak fülbemászó dallama, lendületes ritmusa remek nyitódarab – az emberben napokig benne marad a lüktetése. A De szeretnék a fent említett egymondatos dal, melynek némiképp giccsbe hajló végjátéka filmzenei megoldásokra emlékezetet. Az Iszom a bort és az Egyetlen cigaretta című számok sírva vigadó hangulata jól illik a szövegek fel- és beismerő tartalmához. Az Úgy szerettem beléd című vallomásos dalban mutatkozik meg, hogy szépen elférnek egymás mellett a népies és modern hasonlatok: „ahogy lassan kinyitja szirmait a virág / ahogy lassan kapcsolódnak fel az utca fényei/úgy szerettem beléd.” A következő szám (Beszéljünk Zoli) érdekessége, hogy végig Juhász Orsolya Anna énekli, ennek ellenére talán a leggyengébb a lemezről: a szöveg néhol szétesik, sőt, néha ügyetlenül próbál az ütemhez illeszkedni.

A Szarvasbőgés egy instrumentális epilógus a lemez címadó számához. A Rengeteg egy igazi epikus darab, mely egyértelműen a Csodaszarvas történetünk parafrázisa, a szöveg az alapműhöz képest az egyéni sors hübriszét fejti ki apró részletességgel. A hangszerelés jól elkülöníti az epizodikus és fordulatos történetelemeket, például a bőgős játékától szinte látjuk magunk előtt a szarvas után osonó vadász lépteit. A következő három szám a családi és baráti kötelékeket énekli meg. A Követ a nap a középkori dalnokok mesélve éneklő dallamvezetését idézi. A Meséld el fiam az egyetlen, mely az első szólólemezhez köthető, ebben helyet kap a kistehenes pattogó ritmusú gitárjáték. A lírai témájú blokkot oldja fel az Elrontottak kedélyes mulatósa. A Rengeteg lezárása csöndes és andalító: a Hatalmas emberek szépen kivezeti a hallgatót a fordulatokkal teli lemezből.

Ez az új szólóanyag igen sokrétű, és sokat markol, viszont a jól átgondolt koncepció egybe tudja fogni az egészet. Kollár-Klemecz László művészete mögött kiérezhető a cél- és öntudatos személyiség, ezért nagyon nehéz körülírni, hasonlítani bárkihez. Ennek oka az az őszinteség lehet, amit egy ötven felé járó férfi magára vett vagy leadott – talán az ehhez fűződő érzelmek eredménye ez a tizenkét dal. Mindenkinek megvan a maga csábító rengetege, ahogy Kollárnak is biztosan megvolt. Mindenképpen hallgatásra érdemes lemez a Rengeteg, mely bárkinek okozhat maradandó élményeket.

Pályázat

A Kortárs folyóirat pályázatot hirdet tudományos értékezés készítésére.

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs szeptemberi számából ajánljuk

Tandori Dezső: Tematizálatlan 

Oravecz Imre: Ókontri

Márkus Béla: Röpiratok változatai. Csoóri Sándor a hatalom látóterében, 1. rész

Tanos Márton: A befogadás kínjai. Művészetproblematika Krusovszky Dénes Múzeum, nappal és Múzeum, éjjel című verseiben

Palojtay Kinga: Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Bővebben