Könnyeden súlyos életművön át

Fischer Ádám „ideális Wagner-kalauznak” nevezte Michael Tanner monográfiáját, amely magyarul az Európa Könyvkiadó Életek és művek sorozatában jelent meg. A könyv nagy erénye, hogy – bár szerzője kiváló zenetörténész, aki alaposan ismeri Wagner művészetét és életrajzát, mégsem veszik el a részletekben – stílusa olvasmányos, s a könyv egésze esszészerű benyomást kelt.

A monográfia tartalmilag két nagyobb egységre oszlik: első részében a zeneszerző életével ismerkedhetünk meg, második részében pedig műveinek ismertetését találjuk. Bevezetőként előadóművészek, filozófusok és írók véleményeit olvashatjuk Wagnerről, valamint egy alaposabb életrajzi kronológiát. A könyv végén függelékként találhatunk egy szakirodalom-, illetve egy szubjektív CD- és DVD-ajánlót.  Tanner nem kerüli meg a kényesebb kérdéseket sem, s könyvében egy teljes fejezetet szentel Wagner antiszemitizmusának, továbbá az ennek kapcsán kibontakozó vitának.

Monográfiájában nemcsak a művészt, hanem az embert is szeretné velünk megismertetni: az életrajzi fejezetekben számos anekdotaszerű történetet olvashatunk a zeneszerzőről. Tanner részletesebben ecseteli Wagner viharos kapcsolatát első feleségével, s annak halála után Liszt Cosimához fűződő különleges viszonyát is. Mesélő jellegű elbeszélői stílusa olvastatja magát, s nem utolsósorban a szaknyelv teljes mellőzése minden érdeklődő számára fogyaszthatóvá teszi a könyvet.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=z9rHhanahx4[/youtube]

Az operák ismertetésének nagy erénye, hogy Wagner teljes operaéletművét elénk tárja.
A nagyközönségnek szánt régebbi Wagner-irodalom általában A bolygó hollandival kezdte az életmű ismertetését, esetleg még a Rienzinek szentelt néhány bekezdést, a mester másik két korai operájára csak egy-két sor erejéig utalt. Tanner azonban nemcsak ismerteti a korai operákat is, hanem még erényeikre is képes rámutatni, többek között arra, hogy a Szerelmi tilalom nyitánya milyen remekbe szabott frissességgel szól, vagy a Tündérekben milyen könnyedséggel utánozta Wagner Carl Maria von Webber stílusát.

Tanner nem kívánt részletesen foglalkozni az operák filozófiai hátterével, inkább Wagner alkotói módszerének és zenestílusának ismertetésére, valamint az operák dramaturgiai elemzésére összpontosít kommentárjaiban. A darabok ideológiai-filozófiai hátterének rövid felvázolása is jelentősen megnövelné az amúgy kezelhető terjedelmű könyv oldalszámát, s ezzel a laikus olvasó számára kevéssé átlátható monográfia született volna. A szerző az operák cselekményismertetőjében is igyekezett a lehető legszűkszavúbban fogalmazni a könnyebb követhetőség és megjegyezhetőség érdekében: az operakalauzok túl részletes cselekményismertetői ugyanis mindig magukban hordozzák a veszélyt, hogy amint átolvassuk, el is felejtjük őket.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=c4PXZJxAx-o[/youtube]

A Wagner antiszemitizmusáról szóló fejezet (Wagner, a zsidók és a nácik) legnagyobb érdeme, hogy csak a könyv végén, mintegy függelékként kapott helyett. Ily módon, bár fontos témát taglal, mégsem nyomja rá bélyegét a könyv egészére, amely a művészt és művészetét igyekszik bemutatni, s csak érintőlegesen foglalkozik Wagnerrel, a közszereplővel. Tanner könyvében többször is említi, hogy Wagner személyisége és művészete két különböző dolog, s bár elismeri, hogy Wagner mérhetetlen egoizmusa és pesszimizmusa nélkül nem tudott volna létrehozni ilyen jelentős életművet, azt már vitatja, hogy a zeneszerző antiszemita nézetei műalkotásaira is rányomták volna a bélyegüket.

Az erősen szubjektív CD- és DVD-ajánló szinte kivétel nélkül több évtizede készült felvételeket ajánl meghallgatásra. Az újabb Wagner-lemezeket szóra sem méltatja, s a Wagner éneklésre és karmesteri munkára tett pejoratív megjegyzései igencsak megkérdőjelezhetők, hiszen hanyatlás helyett inkább a hangsúlyok átrendeződéséről beszélhetünk: a zenés színház világa is állandó változásban van, amihez hozzátartozik az előadó-művészet változása is.

A fordító Rácz Judit és a szakmai lektor Mikusi Eszter kiváló munkát végeztek: igényesen elkészített, gördülékeny fordítást adtak a magyar olvasók kezébe, emellett mindenképpen  érdemes lett volna még egy magyar nyelvű szakirodalomi ajánlóval kiegészíteni a kötetet. Michael Tanner Wagner könyvét azonban így is mindenki haszonnal forgathatja, aki érdeklődik a nagy zeneszerző életműve iránt, s szeretne az átlagosnál jobban elmélyedni benne.

Pontszám: 10/10