Így kerek a világ

Hogy mi a jó zene, arról természetesen lehet és kell vitatkozni – ennél szubjektívebb kérdést vélhetően nemigen lehet feltenni a nyugati kultúrkörben. Virágozzék minden virág, ha van, aki locsolja – kinek a Papp, kinek a Groupama. De mi a szép? Megfogalmazni nem tudjuk, csak vitatkozni róla, de valahogyan mégis mindenki megérzi, mégis mindenkit megérint a zenei szépség, és minél inkább tisztább és mélyebb, annál több lelket képes megsimogatni – a rockerek legfeljebb letagadják.



Annyi mindenképpen bizonyos, hogy létezik az a zenei minőség, amely nem kér a kategóriákba sorolásból, és amely a szépségről szóló vitákon képes messze felülemelkedni. Hogy mik e minőség kritériumai, arról hosszasan értekezhetnénk, ahogy arról is, milyen hosszú, kanyargós és rögös út vezet el hozzá. Röviden: nagyon. Nagyon hosszú, nagyon kanyargós és nagyon rögös. Aki végigjárja, már nem eladni szeretne, hanem adni.



Juhász Gábor Good Night című új lemezének frissen elkészült felvételét nem a cédégyárba küldte, hanem egyenesen – és ingyenesen – a YouTube-ra töltötte fel: nem elad, „csak” ad. És nem is akármit. A lemezen trióban muzsikál: Kovács Zoltán bőgőzik, Jeszenszky György dobol. A gitáros jazztriók hagyományától nem idegen a lemezen hallható nyugodt, finom, az elmélyülést megcélzó játékmód és hangzásvilág, hiszen az összesen tíz húr tálcán kínálja a levegős megszólalást, amelyben a csendek legalább akkora szerepet kapnak, mint a hangok – és elmélyülni leginkább csendben lehetséges. Persze a tíz néhol tizenhat, akad a felvételen második gitárszólam is, de olyan gusztussal és mértéktartóan, hogy – erre hirtelenjében nem is találok szavakat.

A lemez első részében Schubert Téli utazásából öt átirat hallható, ezt két Juhász Gábor-szerzemény követi, végül Bartók két román tánca zárja a felvételt. Kedves, szép dalok, minden egyes hang mindegyik hangszeren gyönyörű-gusztán eljátszva, mindez pazarul felvéve és keverve – már csak egy kényelmes fotel és egy üveg komolyabb bor szükségeltetik. Akad itt akusztikus gitár, tisztán szóló és torzított elektromos, de még a leginkább pedálos The Hurdy Gurdy Man (ez is Schubert-átirat, nem a hatvanas évekbeli Donované – pedig a címet olvasva igencsak kíváncsi lettem volna, mit mond Gábornak a zöld bajuszú singer-songwriter –, aki pedig a közelmúlt Jason Donovanjával nem azonos) sem a rockgitározás vadsága felé kacsint, még itt is valamiféle nyugalom munkál a zaklatottabb frázisok mögött. Valahogy az egész lemez minden hangja és csendje az egység, a béke, a szépség felé gravitál.

Mondhatnánk, a szépségből is megárt a sok. A sok igen, de ez a lemez pontosan annyit ad, hangra pontosan annyit, ami a kerek egészhez szükséges, egy üveghanggal sem többet – de kevesebbet sem. És így kerek a világ, Juhász Gábortól ezt szoktuk meg, ezt várjuk tőle.

És akik leginkább sajnálhatják, ha nem hallják ezt a lemezt, az Schubert és Bartók. Az átiratokat hallva olyan érzésem van, mintha kimondottan továbbgondolásra szánta volna a két múltbeli mester az aprócska dalokat, mintha pontosan ezért vetették volna kottapapírra őket, ajándékként és alapanyagként, elvetett magként, amely most kikelt. Ha van internet odafönn – bor biztosan van (Hamvas), fotel meg miért ne lenne –, lesz egy jó estéjük.

„Szépelgős” – Juhász Gábor ezt a szót használta egy beszélgetésünkkor a saját zenei világára. Az „elgős” szerintem minden további nélkül elhagyható.

A lemez meghallgatható itt: https://www.youtube.com/watch?v=Y9WoKNSV4xs&list=PL-YoMETB2eHD1dPZ2q_v3Om6yYcvojiaE&index=1